Ráérezni a közönség igényére

Vikidál Gyulával az Aradon, legutóbb megtartott farsangi bálon beszélgettünk, miután a fellépését követően megszárította izzadságtól csapzott haját, majd egy pohár hegyaljai vörös bort kortyolgatva, kissé felengedett.

– Legnagyobb sikere, az István, a királyban elénekelt Koppány szerepe óta, véleménye szerint emelkedett-e vagy lefelé ívelt azóta a pályafutása?

– Én viszont azt mondom, az ember abban aratja a legnagyobb sikert, amit a közönség a legjobban megszeret, de nem biztos, hogy a szereplőnek is ugyanaz a véleménye.

– Hallhatnánk a szereplő véleményét erről?

– Az 1983-ban eljátszott Koppány óta eljátszottam legalább 30 másik szerepet, közülük mintegy 10 igen komoly főszerepet is, amelyek közül 3-4 sokkal összetettebb, sokkal inkább a musical és a rock-opera világába való, mint a Koppány szerep, amelyiket valójában bármelyik rockénekes el tud játszani, énekelni. Példának okáért, a Jean val Jean, a Mária evangélium Jánosa vagy Szurok őrnagy szerepe az Utazásból, amelyek sokkal súlyosabb szerepek.

– Mennyire zsúfolt manapság Vikidál Gyulának a programja?

– Nem eléggé. Igaz, a jelenlegihez hasonló mulatságokat ritkábban vállalok. Azt is csak akkor, ha előzően utána érdeklődöm a programnak. Mert ugye, itt is van egy zenekar, amelyik táncra játszik, továbbá a programban sok bohóság szerepel, míg az én előadásom, az érzelmekre hatni, adni, gondolkodtatni, egy komolyabb műfajt képvisel. Úgy gondolom, ez az én feladatom.

– Afféle nemzetszolgálatnak tekinti?

– Ennyire nem túloznám el a dolgot! Egyébként nem én mondtam, de talán bizonyos tekintetben így is felfogható.

– Kapott-e nagyobb szerepet az utóbbi időben?

– Sajnos, nem. Színházban is kevesebbet játszom, amiben szerintem benne van a politika is, mert tudják, melyik oldalon állok. Nyilván, azok a színházak, ahol szabad-demokrata vagy kommunista vezetés van, nem foglalkoztatnak. Ugyanakkor azt is tudomásul kell vennem, túl a hatvanon, nem számíthatok már fiatal szerepekre. A legújabb musicalok többsége fiatal előadókra íródott negyvenéves korig, elvétve kerül bennük idősebbnek való szerep. Nehéz olyan szerepet találni, ami korban is megfelelő lenne számomra.

– Akkor a pálya felfelé íveléséhez most éppen a hatalomváltást várja?

– A kettő nem függ össze. Nem ezen múlik, hogy kapok-e szerepet vagy nem. Csupán annyiban érdekes, hogy bizonyos helyeken a színház működése remélhetően majd más irányt fog venni. Nevezzük úgy, hogy nem öncélú, hanem a közönség szolgálatában álló, nemzeti jellegű, nagyon sok színházi írónk van, akiknek a darabjait nagyon szépen meg lehet csinálni. Ez lenne a színházak feladata, nem csak a dömping, nem csak az iszonyatos vásári komédia és a szemfényvesztés. Nem csak az én, hanem nagyon sok kollégámnak is a véleménye, hogy nagyon sok színház elveszítette azt az erejét és azt a valóságát, a feladatát, amit egy színháznak kellett volna nyújtania. Pontosan úgy működik némelyik, mint a mocskos kereskedelmi tévék, amelyeknek az a legfontosabb, hogy a nézőszám meglegyen. Mindegy, hogy a a műsoron lévő anyag trágya-e vagy semmitmondó mocsok, ez senkit nem érdekel. Szerintem mindenképpen lesz változás, legalábbis reménykedem. Mindez nem jelenti, hogy az ember azonnal főszerepeket fog kapni, de legalább benne van a pakliban, hogy jobban számítanak az emberre.

– A gazdasági válság súlyosbodásával csökkent-e a színház iránti érdeklődés?

– Vannak színházak, amelyek pontosan a csinnadratta miatt 90-93%-os nézettségűek. Példának okáért, a Madách színház, ahol én dolgozom, csak musicalt tűz műsorra, teltház mellett. Természetesen, vannak olyan komolyabb értéket képviselő művek, amelyeken a látogatottság jóval alacsonyabb. Ilyenkor azonnal kétségbe esik az igazgatóság. Mellettük a musicalok viszont többségükben telt ház előtt mennek, de hát ez kell a népnek. Ugyanakkor azt is elmondhatom, hogy az Operaház fantomjának az előadására egy drágább jegy 12-14 ezer forint, míg az olcsóbbak 4-5 ezer forintba kerülnek, ami summás összeg, szintén kihat a nézettségre.

– Erdélyi meghívásnak szívesen tesz-e eleget, hálás-e az itteni közönség?

– A közönség hozzáállása mindig az előadótól függ. A hálás közönség ugyanis mindig vár valamit az előadótól, akinek az a feladata, hogy az elvárásnak megfeleljen. Én a feltételeknek a missziós feladat mellet is megpróbálok megfelelni, ugyanakkor a magam világát is megtartani. Szívesen jövök Erdélybe, Sepsiszentgyörgy környékén nagyon sokan ismernek, ott sokszor felléptem. Bárhova, bármikor elmegyek, ha az időm megengedi, de elmondhatom: mindenhol más közönség van, amelyiknek az ízlésvilágát egy előadónak meg kell éreznie, tudnia kell, mit várnak tőle. Természetesen nem az István a királyból, amelyikből soha, egy hangot sem énekelek, hanem csak a magam lelki világából, de hát ez az én dolgom, amiről nem akarok beszélni.