Rokonok és vezetők

Az elmúlt hét az aradi magyarság szempontjából kétségtelenül a Feszty-triptichon leleplezése, pontosabban újraállítása jegyében telt el.

Miközben Aradon és a megyében nyilván számos más, a nagyközönség szempontjából fontos és időszerű esemény is zajlott.

Múlt pénteken délben történt a „nagy pompával”, sok neves résztvevővel megtartott  hivatalos átadás, szombaton este, kora éjjel, a Múzeumok éjszakája c. (országos, dicséretes) akció keretében sok aradi érdeklődő is megtekinthette, román és magyar nyelvű tárlatvezetéssel, a 67 éve a kiállításról  száműzött monumentális (kb. 14x4 méteres) festményt. Amelyhez hasonló méretű nincs egy sem az Arad Megyei Múzeum gyűjteményében.

Bár tudjuk a régiektől: Non numerandur, sed ponderantur – nem a méret, a szám a fontos. A Mona Lisa, más néven Gioconda, Leonardo da Vinci festménye csupán 77 x 53 cm (kicsivel több háromnegyed négyzetméternél), ám manapság bizonyára a világ legdrágábbja volna, ha árverésre bocsátanák. De ki lenne bolond (esetünkben a párizsi Louvre) eladni a birtokában lévő „aranytojást tojó” tyúkot?

Elnézést a kedves olvasótól a messzire kalandozásért.

Rokonokról és vezetőkről kívántam szólni a Feszty-ünnepség kapcsán.

Itt volt, Aradon a Feszty család három leszármazottja. Az első napon, csütörtökön Feszty Zsolt leányával, a másodéves egyetemista Orsolyával.

Pénteken, a hivatalos avatási ünnepségen megjelent egy harmadik leszármazott, a budapesti lakos Matyi Sándorné. Bevallása szerint utoljára  nagyanyja viselte a Feszty (eredetileg Rehrenbeck)  nevet. Tudomása szerint manapság Budapesten, Győrött (Magyarország) és Ógyallán (Szlovákia) élnek még Fesztyek.

Egyikük sem egyenes ági leszármazott: Feszty Zsolt és Matyi Sándorné is Feszty Árpád egy-egy fivérének vér szerinti utódja.

Feszty Zsolt jó magyarként ma a szlovákiai Komarno, a Dunán túli, egykor Komárom polgáraként, mellesleg önkormányzati képviselőjeként él és dolgozik. Élettörténete szerintem nagyszerű novella- és regénytéma lehetne.

***

De még nem szóltam a vezetőkről, esetünkben Fekete Károly Kölcsey-alelnökről.

Aki közelebbről ismeri, tudja, hogy nem törekszik a publicitásra, de a sors másként rendelte.

A Kedves Olvasó biztosan tud róla, hiszen az utóbbi időkben (különösen fél évtizede, amióta hivatalosan az aradi Kölcsey Egyesület alelnöke), számtalan alkalommal megjelent a nyilvánosság előtt és a sajtóban okos, nagy műveltségről, tájékozottságról tanúskodó beszédeivel, cikkeivel. A Kölcseyben, amely mostanában, hála a sorsnak, új reneszánszát éli, az elnök Berecz Gábor a rendkívül fontos „háttérmunkát”, főleg a kiadványok – nagyon sok munkával járó – szerkesztését, a kapcsolattartást vállalta, Fekete Károly pedig, alkalmas lévén erre, többnyire a közszereplést.

Aki azt hiszi, hogy a Feszty-triptichon magától, „természetes úton” került fel ismét a Kultúrpalota falára, minden bizonnyal téved.

Igaz, mostanában a megyei múzeum és a megyei tanács berkeiben kedvező szelek fújnak, olyan emberek a vezetők, akik tisztában vannak a valódi értékekkel, és nem zárkóznak el azok köztérbe helyezése elől, akkor sem, ha azok magyar eredetűek.

Akik azt hinnék, hogy ez természetes, magától értetődő, tévednek.

De kellenek az olyan hozzáértő emberek, akik erre felhívják a figyelmet, és elég kitartással, meggyőző erővel rendelkeznek nyilvánvaló igazuk bizonyítására.

Fekete Károly ilyen.

A megyei múzeum jelenlegi igazgatója – amúgy egyetemi oktató – többször kijelentette (magam legalább háromszor hallottam tőle), hogy számára az együttműködés a Kölcsey Egyesülettel prioritás.

Okos és kölcsönösen gyümölcsöző gondolat. A Kölcsey nélkül aligha volna Aradon Kultúrpalota és mindaz, ami ezzel összefügg.

Jórészt a Kölcseynek tulajdonítható, hogy hosszú évtizedek után ismét van pár éve a Kultúrpalotában 1848–49-es kiállítás (az Ereklyemúzeum létrehozása volt egykor a Kultúrpalota építésének egyik fő célja), hogy tucatnyihoz közeledik az aradi magyar képzőművészetet felkaroló Kölcsey Galéria, a nemzetközi részvétellel zajló több, az aradi múzeum hírét növelő, kapcsolatait ápoló szimpózium. Három éve visszavásárolták, közadakozásból, a Kölcsey Egyesület kezdeteire vonatkozó, eddig kallódó irattárat.

Ellenbizonyíték nincs ugyan, de magam hiszem: Fekete Károly nélkül mindezek aligha jöttek volna létre.

Adjon neki a sors hosszú és eredményes életet!

Fekete Károly tárlatvezetőként a Múzeumok éjszakáján

(Fotó: Krunczi Ferenc)