Sarokház a „Salacz-közben”

Jó helyre építették a 19. század hetvenes éveinek végén ezt a bérházat. Pár évvel később átellenben jóval szerényebb épületbe rendezkedett be a Kölcsey könyvtár. Az Ilarie Chendi (Kölcsey) utcára néző épületszárny elé került a közelmúltban Arad leghosszabb ideig (26 évig!) eredményesen regnáló polgármestere, Salacz Gyula mellszobra.

Klasszikus elemek sorát felvonultató emeletes épület. A műemlékek sorába, feltehetően, korai építése, homlokzati dekorációi és középen elhelyezett kovácsoltvas díszítésű erkélye miatt került be. A hosszú, keskeny kapualjnak mindmáig megmaradt a nagyon szép padlómozaikja. Ez a mostani felújítás során is érintetlen maradt.

Az egykori Salacz (Vasile Alecsandri) utcában, sok érdekes ház között, ez az épület tűnt jó ideig a legelhanyagoltabbnak. Tehát a felújítás nagyon is szükségszerű volt.

Az utca túloldalán, a Bitang család brâncovenesc stílusú, földszintes sarokháza szépen zárja le a diszkréten kanyargó, az autóforgalom szempontjából egyirányú belvárosi utcát.

A földszinti üzletek rendeltetése az évtizedek során sokat változott. Az utca felőli épületszárnyban évtizedekig működött Steinhübel Lajos has- és sérvkötő műhelye. Ritka szakma volt, amelyet igen kevesen űztek Aradon. Olyannyira, hogy a kisiparosok 1914-es lajstromában egyetlen név sem szerepel a mesterség művelőjeként.

Emberünk azonban mesterfokon űzte ezt a hézagpótló szakmát, noha korábban ugyanebben az utcában az egykori Fórum terem (ma textilüzlet) helyén kesztyűműhelyt működtetett. Innen állt át az említett egészségügyi segédeszközök készítésére. Iparosként, majd a kisipari szövetkezet szakembereként.

Steinhübel Lajos (a neves aradi keramikus nagyapja) imádta a sportot. Fiatal korában atletizált, később már-már profi szinten sakkozott. Ha nem is lett sakkmester, noha több helyi versenyen elindult és diadalmaskodott. „Heccmesterként” pedig a tréfa és a vidámság egyik gerjesztője és főszereplője volt barátai, ismerősei körében. Műhelye igen nehéz időkben szinte klubja volt a derűnek és a nevetésnek. A szomszédban orvosi rendelők működtek, és a páciensek, néha elcsodálkoztak azon, hogy „odaát” milyen magas fokra szökött a jókedv.

Az orvosi rendelők most is uralják a földszintet.

A központi ajtó zárva, vasrács védi. Ízlésesen díszített egyéni ornamentikáját megcsodálják a járókelők.

Sokan most döbbenek rá, milyen becses érték az épített örökség.

És arra is, amivel ez jár.