Semmelweis, még egyszer

Holnap este hétkor az aradi Arta moziban ismét levetítik a Koltai Lajos rendezte, 2023-ban jegyzett, valamivel több mint kétórás filmet, amelyet a világ legrangosabbnak mondott díjára, az Oscarra jelöltek.

A vetítés megismétlése (egyáltalán nem bevett gyakorlat!) annak tulajdonítható, hogy a múlt pénteki vetítésről a film megtekintésére érkezett közönség egy részét – úgy háromnegyed hét körül – még az előcsarnokba sem engedték be, a (nem is túl kicsi) teremben már nem hogy ülőhely nem volt, de a falak mentén, a lépcsőkön is nehéz volt állóhelyet találni.

A rendezőség, bölcsen, úgy döntött, hogy lezárják a további beáramlást. Közvetlenül a vetítés előtt az innen-onnan előkerített székekre még valahány nézőt leültettek.

Ezek után született meg a városi kulturális központ illetékeseinek (igen dicséretre méltó) döntése, hogy a pénteki vetítést kedden – azaz ma – megismétlik. 

***

Az aradi premier – a felfokozott várakozásokkal együtt –  nem okozott csalódást.

A Semmelweis nemcsak jó, hanem meghatóan, felkavaróan nagyszerű film, pedig szép tájak vagy városképek (Bécsben játszódik 1847-től), látványos kosztümök, egyéb (általában sikert generáló) elemek nincsenek benne (illetve itt-ott, csak nagyon módjával).

Van viszont a történetben egy kivételesen karakán jellemű (nem mindenki számára rokonszenves) magyar nőgyógyász orvos, aki számtalan akadállyal, köztük korának híres szaktekintélyeivel szembeszállva, karrierjét kockáztatva végül elérte, hogy a későbbiekben „az anyák megmentőjének” tekintsék.

Nem túlzás: sok könnycsepp legördült a nézők arcán a vetítés során, pedig a film stábja nem erre játszott.

Ha a Semmelweis 2024-ben elviszi az egyik Oscart, az teljesen megérdemelt lesz.

*

Vajda Sándor Semmelweis Ignác, az anyák megmentője című írásának II. részét a 4. oldalon olvashatják.