Szeptember végén magyarul és lengyelül

A csütörtök esti lengyel est előtt elbeszélgettünk a négy irodalmárral, Aleksander Nawrocki költő, prózaíró, műfordítóval és Jerzy Paruszewski költő, művelődésszervezővel, illetve Csisztay Gizellával és Mandics Györggyel.

Csisztay Gizella lengyel tolmács, műfordító a 60 éves múlttal rendelkező Magyarkanizsai Írótáborról mesélt. Eredetileg néhány ember találkozóhelye volt, ahol megmutatták egymásnak költeményeiket, beszélgettek, ismerkedtek. Idővel a Kárpát-medence legnagyobb hagyományokkal rendelkező írótalálkozójává nőtte ki magát. Itt fogalmazódott meg több antológia ötlete, számos versfordítás született, kapcsolatok szövődtek, ötletek cserélődtek.

Tari István óbecsei magyar költő – aki 2003-tól egészen tavalyig részt vett a tábor szervezésében –, a napokban adta ki Jerzy Paruszewski lengyel költő kötetét, ez volt egyik apropója annak, hogy két lengyel költővel találkozhattunk a Jelen Házban.

Jerzy Paruszewski archeológus, Varsóban végezte egyetemi tanulmányait, jelenleg egy lengyel kisvárosban, Zyrardówban él és az ottani költői kör, költészeti stúdió vezetője. Számos szatirikus kötet szerzője, a kulturális és irodalmi élet animátora. A helyi művelődési ház – mely kétségkívül Lengyelország legrégebbi művelődési háza, hiszen még az első világháború éveiben épült – ad helyet a fiatal, feltörekvő irodalmárokat felkaroló Paruszewski tevékenységének. A költő szerencsésnek érzi magát, hiszen a kisváros intézményeinek vezetői kultúraszerető emberek, akik mindenben támogatják. Paruszewski évente 36 kötetet ad ki, de nem csak lengyel szerzőktől.  Elmondása szerint egy lengyel mindig otthon érzi magát a magyarok között, hiszen rengeteg a hasonlóság a két nemzet kultúrája, helyzete között. Az általa vezetett irodalmi kör számos találkozónak, kulturális rendezvénynek ad otthont, tavaly vendégül látták Csisztay Gizellát a Szerelmem Varsó – Kerényi Grácia utazásai című könyvével.

Jerzy Paruszewski és Aleksander Nawrocki kapcsolata évtizedekre nyúlik vissza, kölcsönösen segítenek egymásnak, jelen vannak egymás rendezvényein.

Nawrocki nevéhez többek között két nagyszabású kulturális rendezvény is fűződik: egy Varsóban rendezett nemzetközi és egy szláv költészeti fesztivál. A tavaszi nemzetközi fesztiválon Nawrocki díjazza is a résztvevőket három kategóriában. Könyvjutalmat kap az év legjobb költője, díjazza azokat a külföldön élő fiatal költőket, akik lengyelül írnak és nem utolsó sorban, egyebek mellett, pénzjutalomban részesül egy-egy kiemelkedő műfordító, aki lengyel irodalmat fordít bármilyen nyelvre. A pénzjutalmat Nawrocki javaslatára, közbenjárásával a lengyel kulturális minisztérium adja. Ilyen jutalomban Csisztay Gizella is részesült a nemzetközi fesztiválon.

Nawrocki nagy hódolója a magyar kultúrának, nyelvnek. Kérdésünkre, hogy miért éppen a magyar felé fordult, honnan ez a rajongás anyanyelvünk iránt, félig viccesen elmondta, hogy annak idején a magyar nők miatt figyelt fel a magyarokra, onnan ered e nyelv szeretete, rajongása. Szerinte a magyar nyelv darabos, férfias, olyan, mintha egy fakerekű szekér menne a kavicsos úton. Kedvenc magyar költője a kezdetekben Ady Endre volt, aztán találkozott a Petőfi-művekkel, melyeket előszeretettel fordít, de kedvencei közé tartozik Tóth Árpád is. Az est folyamán elszavalta magyarul majd lengyelül egyik kedvenc Petőfi-versét, a Szeptember végén-t.

Nawrocki a Varsói Egyetem magyar szakán szerzett diplomát, költőként 1965-ben mutatkozott be. 2012. június 19-én megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztjét, a magyar állam által adományozható legmagasabb kitüntetést.

Két igen szerény, ám rendkívül szórakoztató embert ismerhettek meg az est résztvevői, kiknek lelkesedése, tenni akarása és tettei is bizonyítják a kultúra szükségességét, fontosságát életünkben.