Szeretlek, kedves Edebede!

Előfordulhat (reductio ad adsursum, a klasszikus logika szerint), hogy Laár András nem ismeri e sorok íróját. Honnan is ismerné?

Én ismerem őt, a tévéből, meg egy előző aradi szerepléséből, bár nem kölcsönös a szerelem.

Mondtam valamikor a (sajnos, nem általam kitalált, de szerintem fölöttébb) humoros mondást kiváló, sőt elismert költő-író ismerősömnek, miszerint „nincs szebb dolog két érett férfi szerelménél”. A fene se gondolta akkor, hogy pár év múltán, napjainkban, az LBTQ-korban ennek mélyreható jelentése lehetne.

De most Laár Andrásnál tartunk, aki a vírusjárvány ellenére is viszonylag tisztességes számú és lelkes közönség örömére, az Aradi Kamaraszínház jóvoltából, évvégi évadzárójaként egy jó órányi nagyszerű szórakozásban részesítette néző- és hallgatóközönségét.

L.A.(amúgy a humoristának nincs kora) kb. 61 éves, Karinthy- gyűrűshumorista, költő, zeneszerző, színész, dalszövegíró, buddhista pap, a L’art pour l’art Társulat és a KFT együttes alapító és jelenlegi tagja. (Ha nem így volna, azért a minden tiszteletet megérdemlő Wikipédia az oka.)

A fentebbi felsorolásból kilóghat a „buddhista pap”. De bizonyára csak azért, mert nem vagyunk hozzászokva.

Ez azonban semmiben nem befolyásol, szerintem egy nagyszerű humoristát, illetve produkcióját, aki kiáll a színpadra, és jelentős színészként, előadóként „ott van” – akkor is, ha meg sem mukkan.

Az aradi közönség, minthogy szerencsére évtizedek óta hozzáfér a magyarországi tévék műsorához, ismeri Laárt – úgy is, mint a L’art pour l’art társulat tagját, s azon belül mint Besenyő István bácsit („Hát nooormális?”), vagy Ede(bede) bácsit.

Ezekből a szerepekből ezúttal csak finom, nyám-nyám-nyám ízelítőt kaptunk – de hát egy színházi, egy szereplős előadás alig haladhatja meg sokkal az egy órát. Az életmű bemutatása hajnalig sem ért volna véget.

Szóval Laár András, mellesleg buddhista pap megjelent az Aradi Kamaraszínház (a Bábszínház) színpadán, és elkezdte műsorát.

És a közönség (akkora, amekkora megjelenhetett e cudar időkben) hálásan, elismeréssel, előadás közben is sokszor felhangzó vastapssal fogadta. S végül azzal távozott, hogy nagyon kellemes, szórakoztató, a napi nyűglődésekből kikapcsoló órát (+ néhány percet) tölthetett Vele.

Utólag azon morfondírozom, miért csak nagyon kevés poén jut eszembe a poénoktól hemzsegő előadásból.

Jó, nem volt kéznél a jegyzetfüzetem, hogy felrójjak hármat-négyet-hatot.

De ha azokat fel is jegyeztem volna, nem úgy hatna, mint ahogy tőle a helyszínen hallottuk.

Kedves Edebedi bácsi (alteregóid közül az egyik), köszönöm Neked a hitközség nevében.

A tegezést az idősebbik jogán gyakorolom, ha gondolod, tiltakozz nyugodtan. (De úgysem lesz foganatja!)

Ami tény, hogy a 2021. év decemberének vége felé, karácsony előtt egy szép este egy jó órára megörvendeztetted, megnevettedtett, e nehéz időkben búját-bánatát elfeledtetni igyekezted az aradi közönséget.

Alulírottként (de valószínűleg nem tévedek: az aradi közönség nevében):

Fotó: Laár András mint Besenyő Pista bácsi (Forrás: wikimedia.org)