Szövétnek XIV., 6/79

Karácsony havában, decemberben jelent meg, természetes hát, hogy az aradi kulturális szemle legújabb számának több írása az egyik legnagyobb keresztény ünnephez kötődik. 

Réhon József (Profán karácsonyi olvasmány) egy százéves történetet elevenít fel arról, hogy az aradi születésű Rozsnyay Kálmán (pontosabban az egyik a kettő közül, az azelőtti van der Hoschke, Oscar Wilde magántitkára, Prielle Kornélia férje stb.) vendégül látta a nagyváradi Holnap három jelesét, Dutka Ákost, Juhász Gyulát és Tabéry Gézát Szeghalmon egy szentestei vacsorán. M. Sághi Annamária megható írásának (Kutyakarácsony)valóban (gazdátlan) ebek a szereplői, dr. Fóthy János (Magyarként élni szülőföldünkön) Szlovákiába viszi az olvasót. Pásztai Ottó a nemrégiben boldoggá avatott Bogdánffy Szilárd püspökről, életéről és mártíromságáról cikkezik.

Néhány, kimondottan aradi vonatkozású írás alkotja a legújabb Szövétnek gerincét. Piroska Katalin (Erkel-művek az aradi színpadon) a kétszáz éve született Erkel Ferencre, a Himnusz, a Hunyadi László és a Bánk bán zeneszerzőjére emlékezve feltérképezi műveinek aradi előadásait is. Bár nincs rá adat, nem kizárt, hogy a Hunyadi Lászlót már az 1840-es években megismerték az aradiak, ’48 márciusában ugyanis a híres Meghalt a cselszövő… kezdetű indulót énekelték a városban. Dr. Vajda Sándor, a művészeti témákban is igen otthonosan mozgó szájsebész-főorvos a borosjenői római katolikus templomban található két Barabás Miklós-oltárképről értekezik (az egyik Szent István királyt, a másik Szűz Máriát ábrázolja), a templom építésének, gr. Leiningen-Westergburg Károly aradi vértanú ide temetésének, az oltárképek keletkezésének számos szálát is felgöngyölítve. Vajda Noémi (A vas meleg világa) a kisiratosi, Almási Béláról elnevezett alkotótábor egyik művészével, Ugron Lajos fémszobrásszal beszélget, Pávai Gyula a 215 éves született Fábián Gáborról emlékezik meg. Ruja Ildikó (V. IFESZT – a néző (ezer) szemével) a novemberben megrendezett aradi interetnikai színházi fesztivál eseményeiről, a bemutatott darabokról számol be. Ha a kedves olvasó nem tudná, mi az a „tanbetyár”, Piroska István cikkéből (amelyben az egykori aradi iskolákban dívó fenyítésekről, illetve az azokkal kapcsolatos álláspontokról is beszámol a szerző), megtudhatja. Két, frissiben megjelent könyvről is szó esik, az egyik kisregény a temesvári Graur János, a másik a pécskai magyar oktatás története Nagy István tollából (mindkettőt Ujj János jegyzi). S ha már a Szövétnek szerkesztőjének nevét említettük: Beleborzongtamcímmel ő írja a szám vezércikkét, amely arról szól: az idősebb generáció, merthogy belé verték, zsigereiben hordja a félelmet.

A fentiekből kiderül, milyen gazdag, tartalmas a Szövétnek legutóbbi száma – pedig még nem is szóltunk a szépirodalmi részről (Réhon József, Szuhay Albert, Simon Bernadett, Gál Z. Csaba), Serdült Benke Éva Toró Tibor professzort búcsúztató cikkéről, a Vad és vadászat az Arad vidéki pecséteken sorozatot ezúttal Kürtössel folytató Berecz Gábor és Sztoi Demeter cikkéről, a Budavára a miénk! c. kiállításról és annak összeállítójáról, dr. Kedves Gyula budapesti hadtörténészről szóló írásról, Olasz Angéla a budapesti Puskás Tivadar Távközlési Technikum és az aradi Csiky Gergely Iskolaközpont együttműködését taglaló cikkről.

Ha végigolvasták a 44 oldalas Szövétneket, lazításképpen megfejthetik a Lészay Béla jóvoltából minden számban jelen lévő keresztrejtvényt is.