„Name” egy ismeretlen, anonim képzőművész, kinek ecsete a táncos, vászna a színpadi tér. Koncepciójában a táncelőadás és annak minden tényezője csak ürügy és eszköz. Színpadi előadók személyisége mögé bújva végső célja a személytelenség maximumában alkotott legszemélyesebb felmutatása, a tettes nyomainak kisajátítása, és a mindenkori értékítéletektől való függetlenség megőrzése. Anonimitása teljes körű. Alkotói vágya örök.
Gergye Krisztián művészetének egyik legizgalmasabb oldala a zenéhez és a képzőművészethez fűződő viszonya. Az Aradra meghívott Aukció című produkció egy önmagában is érvényes, táncként és színházi jelenlétként egyaránt értelmezhető mozgásszínházi felfogást tár elénk. Legfontosabb célja egy képzőművészeti alkotás – egy festmény –, amely színpadi cselekmény és gesztussor segítségével kel életre. Az alkotó tánc közben saját testével fest a vászonra. Az előadás során szemünk előtt zajlik le egy művész metamorfózisa, melynek eredményeképpen a színház és a képzőművészet világa kölcsönhatásba lép, majd az előadás végére egybeolvad. Az előadás során születő festmények egy aukció keretében „kiállításra“ és „eladásra“ is kerülnek az este folyamán. Azok a késznek kikiáltott képek pedig, amelyek nem találnak gazdára, azonnal megsemmisülnek.
„A tánc, mint minden előadó-művészet, a pillanatban él. Ha nem készül róla felvétel, csak az emlékezetben marad nyoma. Ezúttal azonban a színesre festett vászon is megőrizte a tánc egyfajta sajátos lenyomatát.” (Turbuly Lilla, Irodalmi Szemle)
Gergye Krisztián művészetére leginkább a képzőművészeti gondolkodásmód jellemző. Schiele, Bacon és Freud hommázsai a magyarországi táncszcéna jelentős előadásai voltak.
Az előadás elnyerte a VI. Monotánc Fesztivál fődíját, a Monodíjat.
Az előadásra a belépés díjtalan, ülőhelyek nem biztosítottak.
Hozzászólások