Töretlen színvonalon

Aradi kulturális szemlénk 138. száma hamarosan olvasóink kezében. Az aradi Alma Mater Alapítvány kéthavonta megjelenő, színes tartalmú, népszerű magazinja immár XXIV. évfolyamához érkezett. Pillantsunk bele röviden!

Az IRODALOM, MŰVÉSZET rovat Böszörményi Zoltán új regényének (Darabokra tépve) rövid részletével indul. Reméljük, sokan kedvet kapnak elolvasásához. A folytatásban szót kapnak jól ismert „házi” költőink (Szabó Péter: /megint/; Nagy Gizella: Szomorkás; Gál Z. Csaba: Kérdőjel; Regéczy Szabina Perle: Gyapjasodik az éj…; Bencze Mihály: Öreg híd; Dr. Perneki-Simonsits István: Emlékek a XX. századból.) Most bemutatkozó szerzőnk, Lovász Attila Tordáról küldött érzelmes sorokat (Útravaló). Rövidprózával jelentkezik Radnai István (Kávé vendégségben) és Frideczky Katalin (A megfagyott bimbó), akinek rövid meséjét lánya, Togobickij Vera rajza illusztrálja. Nótáros Lajos új, folytatásos regényének (Asszony, aki nincs) második részét olvashatjuk októberi számunkban. Nagy örömünkre újból érdekes színháztörténeti tanulmányt küldött lapunknak Piroska Katalin (A sanzon aradi származású magyar kiválósága). Fiegel Erzsébet gondolatébresztő jegyzete (Félelmeink) zárja a rovatot.

Októberi lapszámaink állandó témája az aradi 13 vértanú emlékezete. A TÖRTÉNELEM rovatban Tácsi Erika idézi az 1849-es tragikus eseményeket (Október 6.). Fitori Julianna írásában a Nobel-díjra jelölt Herczeg Ferenc egyik izgalmas regényére utal részletesen (Gondolatok vészhelyzet idején).

A HITÉLET rovat ezúttal is igen tartalmas. Bátkai Sándor írásának (Imádkozom, tehát vagyok) befejező gondolata igen megkapó: „Legyen mindannyiunk kérése: Isten áldd meg imádkozó magyar népünket!” Szilvágyi Zsolt, temesvári plébános barátunk egyik paptársa megfertőződése nyomán kéthetes karanténra kényszerült. Ennek kapcsán kérdések halmaza merült fel benne (Mi ennek az értelme?). Horváth Csaba, kiskapusi evangélikus lelkész barátunk egy különös keresztelő kapcsán fogalmazta meg gondolatait (A keresztelés).

Matekovits Mihály millió olyan emléket őriz, amelyek felidézése sokunkat érdekel. A MEMOÁR rovatban újból októberi emlékeket idéz (Virtuális séta az aradi Vesztőhelyen – 2.). Puskel Péter is bekapcsolta emlékező gépezetét. S mi, olvasók hol szomorúan, hol kellemesen nosztalgiázva olvassuk jól dokumentált sorait (Nyolcvan éve ilyentájt – Dél-Erdélyi gondolatok). Chicagóba szakadt, sok olvasónk egykori magyartanárnője, Tatár Etelka is előkotorta emlékeiből október kapcsán legutóbbi levelét (Vénasszonyok nyara). Dr. Markovity Radmila Szerbia egy kicsiny falujában eltöltött gyerekkorát idézi megkapó stílusában (Ki vagyok én, és ki vagy te?).

Dr. Vajda Sándor Borosjenőből ismét nagy érdeklődésre igényt tartó tanulmánnyal kényezteti el a Szövétnek olvasóit az EGÉSZSÉG rovatban (A víz, mint gyógyszer).

75 éve hunyt el tájaink világhírű szülötte – ez a címe Brittich Erzsébet KERESZTREJTVÉNYének. Nem áruljuk el, kiről van szó, mert lelőnénk a poént.

A hosszú nyár után több szerzőnk emlékei, tapasztalatai gazdagítják ÚTINAPLÓ című rovatunk tartalmát. Bodó Barna Erdély egyik neves műemlékéről, Prázsmár szász erődtemplomáról értekezik látogatásának nyomán (Prázsmár és Habermann). Szabó István Horvátországban járt. Krk szigete mély nyomokat hagyott emlékeiben (Kék tenger, mondd el a világnak!...-1.) Koreck Aladár a veteránok színes nyelvén idézi fel egy 1958-as túra részleteit (Kirándulás a Fogarasi-havasokba).

Kövér Péter írása a HUMOR rovatban vicces-szomorkás emlékezést tár elénk annak kapcsán, hogy elhunyt túlságosan sietve egy régi, örök-vidám aradi barátunk, O. K. (A besurranó tolvaj, avagy vitéz Ferenctéry Szocska Homérosz kombója).

A 91. életévét taposó Piros Dénes újból tollat ragadott, hisz kedvenc focicsapata, az UTA újból bejutott az ország élcsapatait felsorakoztató legfelsőbb osztályba (Végre sikerült! Az UTA újra az első ligában). Ezzel a cikkel feléled lapunk SPORTrovata.

Végül, a lap utolsó sorai a BÚCSÚZÁS jegyében emlékeznek két kiváló emberre, a Szövétnek egykori munkatársaira („Sosem kért, de mindig adott – Dr. Pálfi Sándor”; „Elhunyt Vekov Károly”).

Grafikai szempontból is kiemelkedő az októberi Szövétnek. A címlapon Kurunczi Ferenc legendás fotója egy egykori koszorúzás után az esti Szabadság-szoborról, a hátsó borítón Gyulai Pál a Hősök sírja című verse egy nyári emléket megörökítő fotón (Juhász Béla: Volt egy nyár…). Az első belső borítón Móré-Sághi Annamária legújabb akvarelljei, a hátsó belső borítón pedig válogatás Georgeta Monica Tornean munkáiból. Kiválóak Móré-Sághi Annamária és Kett Groza János illusztrációnak szánt rajzai.

Vírusmentes, álomszép környezetben eltöltött napokat kívánunk kedves olvasóinknak – olvasás közben!