Újra Feszty, avagy a Kölcsey Egyesület

Pénteken, május 13-án, mint ahogy már beszámoltunk róla, újraavatták Feszty Árpád Krisztus temetése c. hármasképét.

Felemelő, szép ünnepség volt, a majd’ 110 éve, 1913-ben felavatott Kultúrpalota egyik emlékezetes újabb kori eseménye.

Előtte, május 12-én, csütörtökön Újra Feszty... címmel művészettörténeti konferencia színhelye volt a Kultúrpalota kisterme. (Amelynek kb. ötven székét, a nagy érdeklődésre való tekintettel, még ki kellett egészíteni a hirtelen hozzáférhető ülőalkalmatosságokkal).

Pár éve a Városháza (most Ferdinánd terem néven ismert) dísztermében először hallhatott a publikum arról, hogy „felfedezték” a Kultúrpalotában Feszty remekművét, és a Kölcsey Egyesület megpróbálja újra a közönség elé állítani.

A „felfedezés” elég viszonylagos fogalom – felfedezték Amerikát is anno, holott nyilván előtte is létezett. Nos, Feszty Árpád remekműve is létezett, ki is volt állítva, de „ügyesen” eltakarta, eltávolította témája okán a kommunista diktatúra, tehát újra meg kellett találni.

Tiszta szerencse, hogy bizonyára műértő múzeológusok nyomására és jóvoltából nem szabdalták darabokra, nem semmisítették meg, mint ahogy a Szabaság-szobrot sem. (Volt már hasonlókra példa bőven a történelemben, közelebbről Arad város történetében is, gondoljunk például az eltűnt Kossuth-szoborra.)

De térjünk vissza május 12. napjára, csütörtökre, az Újra Feszty... című, jó háromórás  konferenciára, amely megelőzte a pénteki főünnepséget.

Az első felszólaló Iustin Cionca megyei tanácselnök volt, aki azt mondta: „Büszkeséggel tölt el, hogy hozzá tudtunk járulni az európai kultúra egyik remekművének újraállításához”.

A büszkeség jogos, a megyei múzeum az ő – és az általa vezetett megyei tanács – támogatása nélkül aligha tudta volna előteremteni azokat az anyagi alapokat, amelyek a triptichon helyreállításához szükségeltettek. Mi több: a megyei tanács beleegyezése nélkül el sem kezdődhetett volna a munka.

Később azt mondta: „A művészetet, a normalitást ünnepeljük”.

Aki azt gondolná, hogy ez „normális”, és mindig így volt, sajnos, tévedne.

A tulajdonképpeni megnyitót Fekete Károly, a Kölcsey Egyesület alelnöke tartotta.

Mindjárt az elején egy híres (a neves amerikai színes bőrű polgárjogi harcostól származó) mondatot parafrazált: „Volt egy álmom”. S ezt az álmot, noha a Kölcseynek ma távolról sincsenek olyan anyagi és erkölcsi erői, mint egykoron, amikor Kultúrpalotát és könyvtárat, festménytárat hozott létre Aradon, ma a Feszty-mű újraállításával sikerült elérnie.

Dr. Andó András megyei tanácsi igazgató azt emelte ki, hogy hétévi munka és 67 év után újra látható a Feszty-remekmű, és hogy Aradon nem külön román és magyar, hanem kultúráról beszélhetünk.

Dr. Adriana Pantazi művészettörténész, az Arad Megyei Múzeum osztályvezetője alaposan dokumentált előadásában (Volt egyszer egy múzeum) az aradi szépművészeti múzeum kezdeteiről és jelenéről értekezett.

Színes mozzanat volt az aradi származású Sarkadi Nagy Emese művészettörténész (Esztergomi Keresztény Múzeum) előadása Liesen-Mayer Sándor aradi (az újonnan felavatott teremben a Feszty-képpel szembeni oldalon álló) festménye kapcsán (Mátyás alakja a historizmus festészetében).

Görbe Márk budapesti művészettörténész, aki jó évtizede kutatja Feszty Árpád életét és munkásságát, a Krisztus temetése triptichonról (és életútjáról) beszélt. Ő a szerzője egyébként a konferencia résztvevőinek kiosztott Feszty Árpád, 1856–1914 c. remek, több mint 30 oldalas, az Aradi Kölcsey Egyesület folyóiratának, a 3 Havi Szemlének mellékleteként megjelent könyvecskének is.

Kertész Péter, az Ópusztaszeri Nemzeti Történelmi Emlékpark ügyvezető igazgatója Feszty Árpád bizonyára leghíresebb (sok festőtársa segítségével megalkotott) monumentális művéről, A magyarok bejövetele c. körképről beszélt, amelyet, szerencsére, aradiak sokasága is látott már.

Végül a nagyszebeni Ioni Muntean restaurátor beszélt a hármaskép hosszas helyreállítási munkájáról, a felhasznált (korszerű) anyagokról és technikákról, amelyeket a laikusnak nehéz, vagy éppenséggel lehetetlen nyomon követnie. A fontos, hogy a nagy mű elkészült, s ma teljes pompájában megcsodálható az Aradi Kultúrpalota második emeleti termében.

***

Végül, de távolról sem utolsósorban illene beszélni arról az aradiról, akinek oroszlánrésze volt abban, hogy a Feszty-hármaskép végül, megpróbáltatások árán, falra, kiállításra került.

Fekete Károlyról, az Aradi Kölcsey Egyesület alelnökéről van szó.

Legközelebb róla, és az Aradon is itt volt Feszty-utódokról.

(Fotók: Kurunczi Ferenc)