„Válságban sem lehetünk meg kultúra nélkül...”

Bognár Levente, az immár harmadik mandátumát töltő alpolgármesterről elmondható, azon ritka aradi közéleti személyiségként tartják számon, aki nemcsak akkor jelenik meg egy-egy kulturális rendezvényen – lett légyen az tárlatnyitó vagy színházi bemutató –, amikor valamilyen választási kampány zajlik.

Számon is tartják ezt az érintett művészek, akik azt külön értékelik, hogy lehetőségei szerint kiáll anyagi támogatásuk érdekében. Ezért is kérdeztük meg most, amikor már közel három hete elfogadták az Arad idei költségvetését, mit ígér ez a megyeközpont művelődési életének, nem mellőzve a magyarság érdekeltségét sem.

 

– A városi tanács március 4-én szavazta meg Arad 2010-es költségvetését. Hogyan viszonyul ez a tavalyihoz, különös tekintettel a megyeközpont művelődési életére?

–Vesszőparipám, hogy a még oly mély gazdasági válság idején sem lehetünk meg kultúra nélkül, annak leépülése ugyanis később, kedvezőbb viszonyok között igencsak nehezen pótolható. Az idei költségvetés névleg jobbára azonos a tavalyival, ami – az infláció miatt – nyilván a valóságban kevesebbet jelent. Szigorúan csak a kultúrára lebontva, a tavalyi részesedés 4,1, az idei 3,9 százalék. Viszont ez a „csupán” 0,2 százalék is komoly, több mint egy millió lejes kiesést jelent. Amúgy kultúrára, kikapcsolódásra és az egyházakra együttesen idén a költségvetés mintegy 6 százaléka jut.

– Mit jelent ez konkrétan, és mire költik?

– A kultúra költségvetésének több mint 90 százaléka – ez idén 10,5 millió lej – A városi tanács alárendeltségébe tartozó négy intézmény, a művelődési ház, a színház, a bábszínház és a filharmónia fenntartásához szükséges. Mondanom sem kell, hogy a tavalyi pénz sem volt elégséges, mindhárom intézmény ahhoz képest sokkal nagyobb igényeket nyújtott be, a helyzet a következő: a művelődési ház 1,6 millió lejt, a tavalyi összeg felét kapta, a színház 3,5 millió lejt (93%), a bábszínház 1,8 millió lejt (105%), a filharmónia 5,1 millió lejt, a tavalyi összeghez azonoshoz jutott. Mindez csupán a fennmaradáshoz – fizetések, állagmegőrzés, szükséges javítások – elégséges, nem csoda, hogy mindannyian elégedetlenek. A fő célunk viszont az volt, hogy válság ne terjedjen át túlságosan érezhetően a kultúrára.

– Mit vár el a város vezetősége „ennyiért” az említett négy intézménytől?

– Mindenekelőtt azt, hogy a már hagyományos, sikeres, sajátos fesztiváljaikat továbbra is megrendezzék, még ha – főként a művelődési ház esetében – ezt kisebb méretűekre kell szabniuk, nem lenne szerencsés viszont az Underground fesztivál szűkítése. Hasonlóképpen gondolkodunk a Klasszikus színházi és az Euromarionett fesztiválra is, valamint a filharmónia sikeres rendezvényeire.

– Mire fordítják a fennmaradó összeget?

– A nemsokára meghirdetésre kerülő pályázatokra 170 ezer lej, míg a saját rendezvényekre  700 ezer lej jut.

– Mik ezek a saját rendezvények?

– Mindenekelőtt a testvérvárosi kapcsolatok keretében sorra kerülő események finanszírozásáról van szó, idén elsősorban a pécsi Európai Kulturális Főváros programban való részvételről (50 ezer lej). De beterveztük a gyulai, hódmezővásárhelyi és nagybecskereki találkozókat is, valamint a partnervárosok közül az olaszországi Vicenza kiállítását a Klióban.

– A magyar jellegű rendezvényekre jut-e pénz?

– Idén sem maradnak el az Aradi magyar napok, ezen belül sor kerül az október 5-i előadásra, és megrendezzük a nagy népszerűségnek örvendő majálist – minderre 80 ezer lej van. Ezen kívül 7000 lejt kaptunk a Zalaegerszeg–Lendva–Arad kapcsolat fenntartására, valamint a Budapest XII. kerületével tervezett kiállításcserére. És az Aradi Kamaraszínház is – a bábszínház költségvetésének keretében – megkapta a tavalyihoz hasonló összeget.

– Mindig sok vitát váltanak ki a pályázatok. Labdába rúghatnak-e a magyar civilszervezetek?

– Nem takargathatom, hogy nagyon sok esetben politikai döntések születnek, ezért is fontos, hogy a magyar civilszervezetek jól megalapozott, alapos előtájékozódásra épülő pályázatokat nyújtsanak be. Mindezért forduljanak bizalommal az RMDSZ-hez. A pályázatokat – amelyekre joggal érvényes a „sok az eszkimó, de kevés a fóka” mondás – amúgy hamarosan meghirdetjük a sajtóban is.