Variációk József Attilára

Idén nem kapott túl nagy figyelmet a magyar költészet napja Hunyad megyében, ellenben a Petőfi-ösztöndíjasok költészetnapi turnéjának vajdahunyadi állomása nagymértékben pótolta ezt a hiányt. Demcsik Norbert Marosvásárhelyen, Jankovszki Réka Fogarason, míg Zsidai Sára Vajdahunyadon, illetve Csernakeresztúron tevékenykedő Petőfi-ösztöndíjas az anyanyelv nemzetközi napja kapcsán szervezett dél-erdélyi turnéjuk sikerén felbuzdulva döntötték el: hasonló előadássorozattal örvendeztetik meg a térség magyarságát a költészet napja alkalmából is. A turné ezúttal is az ösztöndíjasok szolgálati helyeit érintette, így Vajdahunyadot is, ahol a magyar házban fogadták az előadókat. Utóbbiak szakmabeli sajátosságaikkal fűszerezve közelítették meg a magyar költészetet, igen jó hangulatot teremtve a rendkívül színes előadásokkal.

A parafrazálva is teremtő József Attila

A sort ezúttal a Felvidékről érkezett Demcsik Norbert nyitotta meg, aki mindenekelőtt József Attila alkalmi verseire, illetve az ebből ihletődött többtucatnyi alkotásra reflektált. „Amikor 1964-ben József Attila születésnapját jelölték meg a magyar költészet napjaként, egyáltalán nem zavarta a rendszerbelieket, hogy szintén e napon született Márai Sándor és Bradányi Iván, mivel akkoriban mindketten külföldön éltek disszidensként. József Attilát viszont a zászlajára tűzte a rendszer, de hál’ Istennek nem tudtak ártani neki. Mi több, egyfajta összekötő kapoccsá lett a Kárpát-medencében. Hiszen volt egy József Attila-verssor, amit a magyarság szétszabdaltsága ellenére, minden magyar ember, bárhol is élt, ha meghallott, folytatni tudott. Ez pedig úgy hangzik: »…dolgozni csak pontosan…«. Nekem a kilencvenes években volt alkalmam kézbe venni egy cenzúrázatlan József Attila-kötetet, s annak függelékében megtaláltam a teljes verset, aminek a sora közszájon forgott. A vers címe: Ne légy szeles! És így szól: »Ne légy szeles, / bár munkádon más keres – / dolgozni csak pontosan, szépen, / ahogy a csillag megy az égen, / úgy érdemes.« Így már érzékelhető, hogy József Attila nemcsak proletár költő volt, hanem univerzális emberi értékeket közvetített.  S ha már a születésnapjához időzítették a magyar költészet napját, akkor a 32. születésnapjára íródott alkalmi versére, illetve az erre született számtalan parafrázisra építettem az előadásomat. Ugyanis mióta ez a vers megíródott, minden magára valamit adó költő, amikor eléri élete 32. esztendejét, akkor úgy érzi, hogy neki illik írni egy ilyen verset. És ez nagyon sok esetben meg is történt már, Szőcs Gézától, Markó Béláig és Balla Zsófiáig – ezekből mutattam be párat, valamint a legifjabb költőnemzedék, Varró Dániel, Tóth Krisztina egy-egy variációját. Emellett a kolozsvári születésű Szabó T. Anna  azon alkalmi versét is felolvastam, amit Lackfi János 40. születésnapjára írt, és amelyre Lackfi postafordultával megírta A nőci, ha negyven című versét. Ez is egyfajta verslavinát indított el, mert kötetben jelent meg ez a két vers, és az ezekre íródott variációk. Az előadást Écsi Gyöngyi és Rácz Csaba duójával zártuk, akik egy Miquèu Montanaro okcitán zenész megzenésítette József Attila-verset adtak elő. A fő gondolatot pedig az Osztás után című, szintén alkalmi vers szolgáltatta, melyet József Attila fogadásból írt meg 8 perc alatt, és ma is igen aktuálisan hangzik: »A kártya ki van osztva. Reszketünk, / Észak, Kelet, Nyugat és Dél kezében, / bubik, királyok, dámák jelmezében / s szótlanul várjuk, mit tesz végzetünk«  – foglalta össze röviden játékos-komoly előadását Demcsik Norbert.

Földrajz és irodalom

Jankovszki Réka földrajz szakos oktatóként az irodalom és a földrajz között próbált, igen sikeresen, kapcsolatot teremteni, olyan helyszínekre kalauzolva el hallgatóságát, amelyek meghatározóak voltak egy-egy költő, író életében, alkotásaiban. Így jutottunk el a Vörösmarty szülőfalujának szomszédságában elterülő Velencei-tóhoz, vagy éppen Petőfi gyermekkorának színhelyére Kiskunfélegyházára, illetve a Juhász Gyula szemével látott Tisza térségébe, Szegedre. Ady Endre révén Párizsba is bekukkintottunk, és Radnótival munkaszolgálata idején íródott költeményeiben ízlelhettük a szabadság- és honvágy fájdalmas érzéseit. Jankovszki Réka külön ajándékkal is meglepte a vajdahunyadiakat. Az előadások végén gitárkísérettel adta elő Radnóti Bájoló című versét, illetve József Attila Születésnapomra és Kertész leszek című költeményeit. A közönség együtt dúdolt az előadóval. 

Rímre kapott vadászat

A közös éneklés előtt azonban Zsidai Sára vadgazda mérnök, néptáncoktató tartott igen érdekes előadást Rímre kapott vadászat címmel. „Sokat gondolkodtam, hogy vadgazda mérnökként és néptáncoktatóként én hogyan kapcsolódhatok ehhez a költészetnapi alkalomhoz, mert ha a népdalokat nem számítjuk, akkor elég távol áll tőlem a költészet. De nagyon sok vadásznovellát olvasok Wass Albert, Széchenyi Zsigmond, Fekete István tollából – ezek alapművek, de mégiscsak prózai alkotások. Így keresni kezdtem a világhálón olyan magyar költőket, akik valamilyen vonatkozásban a vadászathoz kapcsolódó verseket írtak, megénekelték ennek szépségét vagy kihívásait. És sikerült úgy összeállítani ezt az előadást, hogy a költészeten keresztül hozzam a hallgatóság elé a vadászat titkait. Segítségemre volt néhány olyan vers is, amely irodalmi szempontból sikeres, ám vadász szemmel tartalmi hibát szúrtam ki bennük. Ezeket a hallgatósággal közösen próbáltuk megtalálni, kielemezni. A Gímszarvas című költemény kapcsán tisztáztuk például, hogy a gímszarvas és az őz két külön faj. És őszintén, magam is meglepődtem, hogy Vajda Jánosnak és Babitsnak is vannak vadászathoz kapcsolódó versei, illetve Benedek Eleknek a Farkas-barkas gyermekverse” – foglalta össze előadását Zsidai Sára, kiemelve, hogy amint Vajda János verséből is kiérződik, a vadászat, bár nagyon komoly és felelősségteljes sport, megajándékoz a szabadság érzésével. 

A költészetnapi ünneplést Kofity Magda tanárnő, a Harmónia Nyugdíjasklub elnöke két csodás szavalata gazdagította. A rendezvény végén pedig Ajtay Mónika társukat köszöntötték születésnapja alkalmából a nyugdíjasklub tagjai. Jó hangulatú közös falatozással ért véget az estébe nyúló alkalom.