A csillagközi határnál járhat a Voyager-1

A NASA Voyager és Cassini szondáitól származó friss adatok elemzésével kutatók kiszámították, hogy a Voyager-1 bármikor átlépheti a csillagközi űr határát, és jóval előbb, mint korábban gondolták.

Tizenhét és fél milliárd kilométerre a Földtől, az emberiség legtávolabbra jutott szondája, úgy tűnik, a csillagközi űr határán jár. A Voyager-1 a „fejhullám” szegélyéhez közelít, ahol a Napból áradó részecskék a galaxis gázaival ütköznek. A kutatók elvárásaival ellentétben, akik éles, erőteljes határvidékre számítottak, a régió nyugodt helynek tűnik, ahol a napszél elkeveredik az extraszoláris részecskékkel.

A Voyager alacsony energiájú, töltött részecskéket vizsgáló készülékétől érkező adatokról először 2010 decemberében számoltak be, melyek azt jelezték, hogy a Napból áramló, töltött részecskék kifelé tartó sebessége nullára csökkent. A napszél stagnálása legalább 2011 februárjáig folytatódott, ami vaskos, korábban előre nem jelzett „átmeneti zónát” jelölt a Naprendszer szélénél.

Stamatios Krimigis, a Johns Hopkins Egyetem Alkalmazott Fizikai Laboratóriumának kutatója szerint olyan vegyes régióban járunk, ahol a Napnak van még némi befolyása. Elmondása szerint azonban bizonyosan nem olyan terület, amilyenre számítottak.

A kutató és csapata által a Nature-ben publikált új eredmények az űrszonda hosszú útja során begyűjtött adatok legfrissebbjeire alapoznak. Az 1977-ben indult Voyager-1 aktív vulkánokat kapott lencsevégre az Ión, miközben 1979-ben elhaladt a Jupiter mellett. A következő évben megerősítette három új hold létezését a Szaturnusz körül. Egyik legutolsó fotója, amelyet 1990-ben küldött vissza, a Földet ábrázolja apró, szemcsés pettyként, amely a Nap szivárványos sugaraiban fürdik.

Azóta a NASA kutatói tíz készülékéből hatot lekapcsoltak, és a szonda már olyan messze van, hogy az adattovábbítás több mint 16 órába telik a Földig. Ám a Voyager még mindig működik. Jelenleg a helioszférán halad keresztül. Ezt a buborékot a napszél tölti ki. 2004 második felében a Voyager-1 áthaladt a lökésfronton (terminációs lökés), azon határon, melyen túl a napszél hatása gyengülni kezd. Idén a kutatók arra számítottak, hogy újabb határvidékre ér, ahol a napszél élesen irányt változtat, ami a bolygóközi (intersztelláris űr) kezdetét jelzi.

Ehelyett azonban, Krimigis szerint, az alacsony energiájú, töltött részecskék mérései azt mutatják, hogy a napszél fokozatosan nullára csökkent, és a csillagközi gázokkal elegyedik. Az elméletek nem említették ezt a kevert környezetet, és a kutató szerint az is elképzelhető, hogy ez valójában már a csillagközi űr.

Krimigis és csapata az új Voyager-adatokat korábban nem publikált mérésekkel kombinálta, amelyek a Cassini magnetoszferikus képalkotó készülékén lévő kamerától származtak. A Cassini készüléke adatokat gyűjt azon semleges atomokról, amelyek kívülről áramlanak be Naprendszerünkbe.

Az elemzés azt mutatja, hogy a határ csillagközi űr és a Nap kibocsátotta, töltött részecskék buborékja között mintegy 16-23 milliárd kilométerre van a Földtől, a legjobb becsült érték 18 milliárd kilométer. Mivel a Voyager-1 már közel 18 milliárd kilométerre jár, bármikor átlépheti a csillagközi űrbe vezető határt. „Lehet, hogy már ki is léptünk, csak nem tudunk róla, mivel senki nem rendelkezik olyan modellel, amely leírná, mit látunk" – mondja Krimigis.

A kutatók elkötelezettek, hogy tovább elemezzék a Voyager-1 adatait, megerősítést keresve. Emellett a Voyager-2 adatait is átfésülik, ám ez a szonda még nem jár olyan közel a Naprendszer határához, mint ikertestvére. A Voyager-2 mintegy 14 milliárd kilométerre van a Földtől.

Az 1977-ben indult Voyager ikrek 33 éve utaznak. Az emberiség legmesszebbre jutott, még működő mélyűri őrszemei, amelyek a csillagközi űr felé közelednek. A Voyagereket a NASA Sugárhajtású Laboratóriumában fejlesztették ki, és jelenleg is onnan működtetik.

(hirado.hu/Nature/ScienceDaily)