A Deep Impact kráterét is megfigyelte a Stardust

A NASA közzétette a Stardust szonda felvételeit a Tempel–1 üstökösön egy korábbi látogató által hátrahagyott kráterről.

A Stardust hétfőn sikeresen elrepült a Tempel–1 üstökös mellett, és kedden sorban kezdte hazaküldeni felvételeit. Az űrvándort korábban meglátogatta a Deep Impact szonda is, amely lövedéket juttatott felszínébe, közel hat évvel ezelőtt. A Stardust szonda új felvételei a Tempel–1 üstökösről felfedik a Deep Impact becsapódási kráterét, a kutatóknak így egyedülálló lehetőséget nyújtanak azon változások azonosítására, melyek a két látogatás során bekövetkeztek.

A kutatók szerint összehasonlítási alapjuk van a 2005-ös becsapódási helyszínről és a 2011-es felvételek között. Joe Veverka, a Stardus-NExT misszió vezető kutatója szerint az utóbbi öt-hat évben 20-30 méteres erózió ment végbe. A kráter körülbelül 150 méter átmérőjű, és a képek alapján a kutatók azt is láthatják, a kilövellt anyag hol került a felszínre, és hova esett vissza.

A Stardust randevúja a Tempel–1-gyel legközelebbi pontján a szondát 178 kilométerre juttatta az űrvándorhoz. Elhaladása során 72, nagy felbontású felvételt készített. A Tempel–1 üstökös 6 kilométer széles, öt és félévente tesz meg egy kört a Nap körül. A hétfői elrepülés lehetővé teszi, hogy a kutatók alaposabban megvizsgálják a vándor változásait a Deep Impact-találkozó óta.

Az első felvételek mintegy 2575 kilométeres távolságból mutatták a Tempel–1-et. Ezek a felvételek voltak az elsők, melyeket a szonda elkészített. A kutatók abban reménykedtek, hogy az első visszajuttatott képek között a legközelebbi pontról lencsevégre kapott felvételek is megjelennek, ám egy apró hiba miatt a szonda kronológiai sorrendben töltötte le fotóit.  A kutatók abban is reménykednek, hogy a Stardustot a Tempel–1 felszínének feltérképezésére is felhasználhatják.

Az űrszonda a Deep Impact által lencsevégre kapott területekről számos képet készített, azonban új terepet is le tudott kapni, és ezt folytatja is, miközben távolodik. Ahogy a szonda elrepült az űrvándor mellett, találkozott az üstökös gáz- és porfüggönyével. A Stardustot olyan szenzorokkal szerelték fel, amelyek érzékelni is tudják, ha porrészecskék ütköznek a szondába.

A kutatók kiderítették, hogy az üstökösökből származó anyag nem egyenletes módon kerül ki, hanem időszakos kitörésekkel és pöfékelésekkel. Ezen adatok elemzése lehetővé teszi, hogy még többet tudjanak meg arról, honnan származnak az üstökösök, és ezen ősi objektumok miként juttatnak gázt és port az űrbe.

A Stardust missziót a kutatók sikernek könyvelték el. Az üstökösvadász 12 éve vándorol az űrben, és több mint 5,7 milliárd kilométert tett meg. 2004-ben a Wild–2 üstököst látogatta meg, és egy apró tartályba mintákat gyűjtött, amelyeket később visszajuttatott a Földre. A Wild-randevút követően a NASA új feladatot adott a szondának a Tempel–1 képében, és átnevezte Stardust-NExT misszióra. A hétfői randevú azonban valószínűleg az utolsó a Stardust számára, mivel megmaradt üzemanyagának nagy részét már felhasználta, hogy találkozhasson a Tempel–1-gyel.

Még több kép a www.nasa.gov/mission_pages/stardust/multimedia/gallery-index.htmlhonlapon található.

(hirado.hu/Space.com/NASA)