Alvásproblémák sújthatják a Mars-misszió űrhajósait

A szimulált Mars-misszió első eredményeinek némelyike azt mutatja, hogy a legénység elszigeteltséget és enyhe depressziót tapasztalt meg.

A Proceedings of the National Academy of Sciences folyóiratban publikált tanulmány azt sugallja, hogy a legénység alvásmintázatát érintő különbségek problémákhoz vezettek. Az eredmények arra is utalnak, hogy nem minden jelenlegi asztronauta lesz képes a bolygóközi utazásra. A Mars500 projekt során azt vizsgálták, hogyan kezelné a legénység az igazi küldetést.

Jelenleg a Nemzetközi Űrállomáson (ISS) hat hónapnál tovább nem tartózkodnak asztronauták. A 17 hónapos Mars500 projekt célja a fizikai és pszichológiai hatások tanulmányozása volt, melyeket a sokkal hosszabb tényleges marsi út alatt a jövőbeli űrhajósok megtapasztalhatnak. A szimuláció hat férfit ölelt fel: három orosz, két európai és egy kínai önkéntest.

Idejük nagy részében korlátozott kapcsolatuk volt a külvilággal. „Űrhajójuknak” nem volt ablaka, és a protokolloknak megfelelően kommunikációjuk ugyanolyan időeltolódást mutatott, mint az igazi üzenetek, melyeknek óriási távolságot kell megtenniük a Föld és a Mars között. A szakemberek eközben közel 100 különböző kísérletet hajtottak végre, hogy kiértékeljék az utazás önkéntesekre gyakorolt hatását, az első eredmények most látnak napvilágot.

Az alvásvizsgálat az elsők között van, mely megmutatja, mit élt át az összes önkéntes a szimulált misszió során. Kiderült, hogy az egyik legénységi tag teljesen elveszítette természetes nappal/éjszaka ritmusát. A 24 órás ciklus helyett 25 órásba került, így 12 nap után teljesen kiesett a ritmusból a többiekhez képest. Neki még az éjszaka közepe volt, miközben kollégái a missziós feladatokat végezték. Basner szerint ez az önkéntes némileg elszigetelődött. Az eltöltött idő 20 százalékában vagy az egyetlen ébren lévő ember volt, vagy az egyetlen alvó, ami potenciális probléma lehet a csapatösszetartás szempontjából.

A legénység nagy része egyre hosszabb ideig aludt, és mind kevésbé aktívvá vált, ahogy a misszió lassan végéhez közeledett, egy önkéntes azonban éppen az ellenkezőjét tapasztalta meg. Egyre kevesebbet aludt a misszió során, mígnem krónikus alváshiányban szenvedett. Az önkénteseknek hetente egyszer teljesítménytesztet kellett végezniük. Az alváshiányban szenvedő legénységi tag volt felelős a tesztek során megjelenő hibák nagy részéért. Egy másik önkéntesnél enyhe depresszió jelentkezett.

A problémák a 2-4 hónap közötti időszakban jelentkeztek, így a kutatócsapat azt sugallja, a potenciális interplanetáris utazókat alkalmassági tesztnek kellene alávetni és ennek érdekében –a Mars500-nál sokkal rövidebb – szimulációba helyezni őket.

Egy másik problémát a halovány fluoreszkáló világítás okozott, mert nem volt elég fényes a nappali világosság szimulálásához, ezenkívül a szimulált űrhajóban nem volt protokoll a nappal és éjszaka megkülönböztetésére. A legénységi tagokon múlott, mikor kapcsolták fel és le a lámpát.

„Ez az egyik fontos lecke – mondja Basner. – Megfelelő világítást kell nyújtani, és annak elég erősnek kell lennie a nappal/éjszaka ciklus biztosításához. Emellett optimálizálni kell azt az időszakot, mialatt a legénység ki van téve a világításnak.”

A kutatók szerint a vizsgálat megerősíti, hogy az alváshiány valószínűleg valós probléma lehet a későbbi Mars-missziókon, mivel befolyásolhatja a küldetés biztonságát.

(hirado.hu/BBC)