Az első marsi maratonhoz közelít az Opportunity

Miközben mindenki az új NASA-robot landolását várja a Marson, könnyen megfeledkezünk egy másik, már a bolygón lévő robotról, amely precedens nélküli módon évek óta vizsgálja a planétát, és lassan „maratonfutóvá” válik.

Az Opportunity robot hamarosan végrehajtja az első, Földön kívüli maratont. A maratoni táv 42,1 kilométer. Amikor az Opportunity 2004-ben leszállt a Marson, a cél 600 méter megtétele volt. Senki sem gondolta, milyen kitartó „versenyzőnek” is bizonyul majd a robot. 2012 júliusában az Opportunity már majdnem a 35,4 kilométernél tart, nem sok választja el a teljes maratontól.

Az Opportunity elsődleges küldetése az ősi víz jeleinek kutatása. Manapság a vörös bolygó csontszáraz sivatag, lélegzetelállítóan vékony atmoszférával. A környezeti feltételek a Földön ismert majdnem minden életformára halálosak. Több milliárd évvel ezelőtt azonban a körülmények mások voltak. Számos kutató úgy hiszi, hogy a Mars melegebb, nedvesebb és barátságosabb lehetett a marsi élethez. Az Opportunity feladata az ősi időszakra utaló nyomok feltárása.

A startvonal elérése is eposzba illő Ray Arvidson, a marsi robotok programvezetője szerint. Eme különleges „maratonfutónak” ugyanis több millió kilométert kellett utaznia, mielőtt minden teketória nélkül ledobták a marsi felszínre. Számos hosszútávfutóhoz hasonlóan, az Opoortunity is szereti a „lassú tempót”. Egy tipikus napon csak 50-100 métert tesz meg. Így van ideje megállni, és kutatni az ismeretlent. Ezenkívül az is lehetővé válik, hogy számos fotót készítsen útja közben. Nemrégiben a 100 ezredik felvételét küldte haza egy csodás panoráma képében.

Az Opportunity először a Sas-kráterben lévő landolási hely közelében talált vízre utaló jeleket az üledékekben. Olyan kőzetekre bukkant, melyek alighanem egy ősi, sekély tóban alakultak ki. A következő négy évben még nagyobb és mélyebb krátereket vizsgált meg, több bizonyítékot találva a nedves időszakokra. A nyomok azonban azt is sugallták, hogy az ősrégi tó túl savas lehetett az élethez.

A robot maratonfutó hamarosan bepillant az Endeavour-kráterbe is. A több száz méter mély bemélyedés révén még messzebb tekinthet vissza a marsi történetbe, amikor a víz valószínűleg kevésbé volt savas. A Meridiáni-síkságot az Endeavourig átszelő maratoni táv igazán merész utazás volt, sehol nem állt rendelkezésre „frissítő bázis”.

A dühöngő porviharok miatt olyannyira kevés energiához tudott jutni a robot a napfényből, hogy majdnem örökre „elaludt.” A lágy, szelek alakította homokfodrozódások csapdába ejtették a kerekeit, és kisebbfajta sérülést is szenvedett: jobb első kormányművének meghibásodása miatt nehézkessé vált az előremenetele, így útjának egy részét hátramenetben tette meg.

„Az utazás során az Opportunity magnéziumból, vasból és kalcium-szulfát ásványokból álló üledékes kőzeteket vizsgált, melyek ismét csak a több milliárd évvel ezelőtti vízre utalnak” – mondja Arvidson.

Amikor a „maratonfutó” 2011 augusztusában elérte az Endeavour-krátert, még érdekesebb fejlemények következtek. „Az Endeavourt töredezett, üledékes kőzetek veszik körbe, a repedéseket gipsz tölti ki. Ez az anyag akkor keletkezik, amikor a talajvíz feltör, és kitölti a repedéseket, hidratált kalcium-szulfátot rakva le. Ez az eddigi legékesebb bizonyítéka annak, hogy valaha volt folyékony víz a Marson.”

A gipszerek valószínűleg sokkal pH-semlegesebb környezetben alakultak ki, amely valószínűleg kedvezőbb volt az élet számára.

A maratonfutó azonban még nem ért feladata végére. Az Opportunity olyan jó állapotban van, hogy a 42 kilométer talán meg sem kottyan neki. Arvidson szerint egyelőre nem gondolnak a leállásával, az is elképzelhető, hogy a szívós robot „ultramaratoni távot fut”.

(hirado.hu/NASA)