Az exobolygók kutatását is segíti a június 5-i Vénusz-átvonulás

Világszerte készülnek a kutatók a Vénusz közelgő átvonulására, mely rendkívül ritka alkalmat nyújt annak megfigyelésére, ahogyan a bolygó a Földről nézve elhalad a Nap előtt.

A Vénusz eme kozmikus átvonulása június 5–6-án játszódik le, ez lesz az utolsó ilyen esemény 2117-ig. Emellett az első átvonulás, melynek során egy űrszonda is kering a planéta körül

Speciális szoláris szűrőkön vagy védőfelszereléseken keresztül szemlélve az átvonulás az érdeklődőknek és az amatőr csillagászoknak felejthetetlen élményt kínál, amennyiben az időjárás lehetővé teszi. Az esemény a kutatóknak is ritka lehetőséget nyújt. Ahogyan a Vénusz áthalad a Nap előtt, a napfényt megszűri a bolygó atmoszférája. Az elnyelődési tulajdonságok ilyen körülmények közötti elemzése révén a kutatók többet kideríthetnek a Vénusz körüli gázszerű homályban lévő kémiai elemekről.

A világ elsőrangú teleszkópjainak nagy részét már készítik fel a látványra, többek között a NASA Hubble Űrteleszkópját és az SDO szondát (Solar Dynamics Observatory), valamint az Európai Űrügynökség Venus Express szondáját, amely a Vénusz körül vizsgálódik.

A Venus Express tudományos csapata a Spitzbergákról figyeli majd és közvetíti élőben az eseményt.

„Nagyon izgatottak vagyunk, hogy ilyen egyedülálló európai helyszínről figyelhetjük meg az átvonulást, miközben a Venus Express éppen a vonuló planéta körül kering – mondja Håkan Svedhem, a szonda projektvezetője. – Az átvonulás során a Venus Express fontos megfigyeléseket végez majd a bolygó atmoszférájáról, és azokat összehasonlíthatjuk a földi teleszkópokéval, hogy így segítsük az exobolygó-vadászokat technikáik tesztelésében.”

A Vénusz átvonulására csak akkor kerül sor, amikor a bolygó közvetlenül a Nap és a Föld között halad el. Mivel a Vénusz pályasíkja nem pontosan illeszkedik a Földéhez, az átvonulások nagyon ritkán, nyolc év szétválasztotta párokban fordulnak elő, több mint egy évszázadonként. A közelgő esemény a 2004-ben kezdődött páros második tagja. Az akkori átvonulás több mint 121 év elteltével az első megfigyelhető esemény volt.

A 2004-es átvonulás emellett az első lehetőséget nyújtotta a kutatóknak, hogy egy ilyen eseményt modern felszereléssel és teleszkópokkal figyeljenek meg. Tony Phillips csillagász a NASA oldalán azt írta, a modern napteleszkópokkal precedens nélküli képeket készítettek a Vénusz atmoszférájáról, melyet megvilágított a szoláris tűz. „Megfigyelték, ahogy a Vénusz átvonul a Nap szellemszerű koronáján, majd elsiklik olyan mágneses rostok mellett, amelyek elég nagyok ahhoz, hogy egészben elnyeljék a planétát.”

Míg a kutatók izgatottak az idei átvonulás miatt, nem fognak annyit tanulni az eseményekből, mint a 18. századi megfigyelők, amikor a páros Vénusz-átvonulás az 1760-as években a modern történészek szerint olyan lehetett, mint „a 18. század Apollo-programja”. Akkoriban a csillagászoknak nem voltak eszközeik a Naprendszer abszolút méretének feltérképezésére egészen addig, míg a Vénusz átvonulása lehetőséget nem teremtett rá, hogy a Földön különböző látószögekből kinyert mérések összehasonlításával, háromszögeléssel határozzák meg a bolygó távolságát. Edmund Halley volt az első, aki rájött, hogy az átvonulásokat fel lehet használni a Föld–Nap távolság lemérésére (ezt nevezzük csillagászati egységnek).

A kutatók szétszóródtak a planétán – a híres felfedező, James Cook, például, Tahitiról vizsgálódott –, azonban a rossz időjárás és a technikai problémák meggátolták az áhított pontos méréseket. Ezenkívül 1761-ben, az átvonulás során figyeltek fel a fényudvarra a bolygó sötét széle körül, és ezzel felfedezték, hogy a Vénusznak is van atmoszférája.

A második bolygót azóta meglátogató űrszondáknak – többek között a Venus Expressnek – köszönhetően már tudjuk, hogy a planéta barátságtalan, sűrű szén-dioxid- és nitrogén-összetételű atmoszférával, valamint kénsavfelhőkkel rendelkezik.

Most viszont a kutatók olyan pontossággal tudják majd nyomon követni az eseményt, amilyenről a 18. századi szakemberek csak álmodoztak. Amellett, hogy a Vénuszt tanulmányozzák, azt is tervezik, hogy az átvonulás segítségével tesztelik azokat a technikákat, melyek révén reményeik szerint a Naprendszeren túli idegen világokat tudják szemügyre venni.

A bolygóátvonulások kulcsfontosságúak az extraszoláris planéták észleléséhez, mivel ezek a bolygók némileg kitakarják gazdacsillaguk fényét, ahogy elhaladnak előtte, ennél fogva jelzik saját jelenlétüket. Az ilyen átvonulások jeleinek kutatásával a szakemberek nemcsak idegen bolygókat fedezhetnek fel, hanem, a Vénuszéhoz hasonlóan, adatokat szerezhetnek a bolygók atmoszférájáról azáltal, hogy a gazdacsillag fényében megvizsgálják az elnyelődési tulajdonságokat.

A 2012-es átvonulás teljes egészében csak a Csendes-óceán nyugati részén, Kelet-Ázsiában, Kelet-Ausztráliában és az északi-sarki övezetben látszik majd. Az Egyesült Államokban az átvonulás június 5. délutánján kezdődik, míg Európa nagy részén a Nap június 6-án kel fel, amikor az átvonulás majdnem befejeződött. A Spitzbergákon júniusban nem nyugszik le a Nap, és ez egyedülálló lehetőséget ad az egész átvonulás – június 5-én közép-európai idő szerint 22.04-től másnap 04.52-ig – megtekintésére.

(hirado.hu/Space.com/ESA/NASA)