Diplomáciát is alkalmaznak kommunikációjukban a delfinek

Egy spanyol és egy paraguayi kutató a legteljesebb és legrészletesebb európai vizsgálatot tette közzé a palackorrú delfinek használta hangok repertoárjáról.

A vizsgálat felfedi ezen tengeri emlősök kommunikációjának bonyolultságát és az ember általi megértésének hiányát. Mostanáig a tudományos közösség azt hitte, hogy a füttyök azok a fő hangok, melyeket a delfinek – Tursiops truncatus – alkalmaznak, és nem voltak tudatában a zümmögő hangok fontosságának és használatának.

Az olasz székhelyű Palackorrú Delfin Kutatóintézet  csapata most kimutatta, hogy ezek a hangok létfontosságúak az állatok szociális életében és viselkedésüket tükrözik. „A zümmögő hangokat a palackorrú delfinek a szocializálódásra és helyzetük fenntartására használják a szociális hierarchiában annak érdekében, hogy megelőzzék a fizikai konfliktust, így a hangok jelentős energia megtakarítást is jelentenek” – mondja Bruno Díaz, a vizsgálat vezető kutatója.

A Delfinek: Anatómia, viselkedés és veszélyek című könyvben publikált vizsgálat ezen zümmögő hangok és füttyök legteljesebb repertoárját ismerteti. A hangokat 2005 óta gyűjtik bioakusztikus készülékekkel Szardínia vizeiben. A szakemberek szerint, a tonális fütyülő hangok – a leginkább zeneiek – lehetővé teszik, hogy a delfinek kapcsolatban maradjanak egymással, az anyák és az utódok mellett, emellett, hogy koordinálják a vadászati stratégiájukat. A zümmögést – mely sokkal bonyolultabb és változatosabb a füttyöknél – „a fizikai agresszió elkerülésére használják olyan szituációkban, amikor nagyon izgatottak, mint amikor például ugyanazon darab táplálékért versengenek” – mondja Díaz.

A kutató szerint a palackorrú delfinek hosszabb zümmögő hangokat hallatnak, amikor vadásznak, és amikor komolyabb agresszió merül fel. „Ezeket lehet legjobban és leghosszabb időn át észlelni”, és ezek teszik lehetővé, hogy az egyes egyedek fenntartsák státuszukat a hierarchiában. A delfinek akkor bocsátják ki ezeket a fülhasogató hangokat, amikor más egyedek is jelen vannak, és ugyanazon zsákmány felé tartanak. A „kevésbé domináns” egyed hamarosan arrébb áll, hogy elkerülje a konfrontációt. „Ezen hangokkal kapcsolatban az a meglepő, hogy az emberi hangokkal ellentétben rendkívül egyirányúak. Az egyik delfin egy másikra – melyet versenytársnak tekint – irányíthat egy ilyen hangot, és ezen utóbbi pontosan tudja, hogy neki szól” – magyarázza a spanyol kutató.    

(hirado.hu/ScienceDaily)