Nagyszülők, édesanyák, ki ne emlékezne Mary Poppins a Spoonful of Sugar című fülbemászó dalára? Ki ne emlegetné szívesen unokájának, gyermekének Disney egyik klasszikusát, melynek hatására a keserű gyógyszer is egyszeriben fantasztikusan édessé változott, hogy ízét feledve, gyógyulhasson tőle a gyerek?
Sajnos a mai rohanó világban az egyre szaporodó gyermekcsatornák és új mesék közül szinte az ember már nem is tud választani. Ellenben ezekkel az új mesékkel – ha egyáltalán annak nevezhetjük őket –, talán gyermekeinknek többet árthatunk, mint használunk. Lövöldöző pókemberek, tízkarú robotok, mutáns gézengúzok, ide-oda röpdöső szuper csajok világmegmentő akciókkal hülyítik a gyerekeket. És ezáltal ha nem is közvetlenül, de bizony minket felnőtteket is.
De most, nem eme felháborodásomnak szeretnék hangot adni, inkább egy gyermekkori élményről számolnék be.
Nem voltam egy “göthös” gyerek, ahogy tanáraim fogalmaztak. Hála Istennek nem sok betegség tudta felvenni igen stabil szervezetemmel a harcot, de ha sikerült neki, hát bizony kiütéssel győzött. Én is, mint minden gyerek, ha kis esélyt láttam arra, hogy betegségem nem túl komoly (a színlelés tudományát évek óta gyakorolva, saját agyam befolyásolását is már-már a meggyőződés stádiumáig fejlesztettem), de esetleg 1-2 iskolamentes napot ezzel ki tudtam csikarni szüleimből, hát “adtam a rosszullétnek”. Ilyenkor viszont anyám nem kímélt, és a lehető legtöbb borzalmas ízű vitaminokkal táplált, amik ugyan nem voltak károsak, de arra pont jó volt, hogy undorodva, hatalmas léptekkel haladjak a gyógyulás irányába szinte órák alatt. Így egy idő után, én és a borzalmas ízű vitamin egy hullámhosszon vibráltunk: felednünk kell egymást…
Egyik ilyen betegségem után, egy szombati napon egyik ismerősünk áthozta a Mary Poppinst kazettán. Angolul szinte semmit nem értve, szakadozva, döcögő lejátszón néztük, oly hatással, ami feledhetetlen volt szinte évekig. Szegény anyukám a film vége felé érezte, hogy harcot veszített a keserű gyógyszerekkel és a szimulációmmal szemben. Tudta jól, hisz okos asszony, hogy a gyógyszerek ettől a perctől fogva legfeljebb cukorral csúsznak le a torkomon.
De a világ fejlődik, ahogy mi magunk is. A recsegő ropogó kazettát felváltotta a DVD, és az élmény nemcsak virtuálisan, de élőben is elérhetővé vált leginkább a musical világában.
Amikor 1934-ben P.L. Travers, majd Mary Shepard befejezte a pár kötetből álló Mary Poppins-könyvek megírását, Walt Disney azzal a kéréssel fordult az íróhoz, hogy adja el neki könyveinek ötletét, hogy megfilmesítse. Az író nem egyezett bele, hiszen nem tudta elképzelni azt, hogy a briliánsan megirt könyvekből, hogy lehet valami ugyanolyan jó, mint saját műve. Végül több évi sikertelen próbálkozás után 1964- ben Walt Disney piacra dobta a filmet, az eredeti címmel. A két főszereplő pedig nem volt más, mint Julie Andrews és Dick Van Dyke. Disney bácsi pedig bizony-bizony belenyúlt a történetbe. Mivel több könyvből dolgozták fel a történetet, sok minden kimaradt a filmből, mint például Banksék többi gyereke is, ugyanis eredetileg öt volt nekik. Ellenben ha valaki nem olvasta a könyveket, nem hiányol egyetlen mozzanatot sem, hiszen annyira kerek lett a film. Évtizedek óta játsszák a TV-csatornák, a két színész pedig hihetetlen karriert futott be ennek köszönhetően. Filmek, díjak tömkelege, rajongók hada tudatta velük, hogy egy fantasztikus produkció részesei voltak. Julie Andrews az egyik olyan élő legenda, aki a mai napig bárkihez ugyanazzal a kedvességgel tud szólni, mintha egy kitüntetett hős lenne. Dick Van Dyke ugyan idén nősült harmadszorra, de 87 évesen sem vesztett sármosságából egy cseppet sem.
De, hogy Mary Poppins hogyan él tovább a filmes karrier után? Hát, egyszerűen. Mivel a filmet nem forgathatták újra, ezért kénytelenek voltak előrukkolni mással. A zene, a szöveg és a sztori megvolt, szinte szempillantás alatt összeállhatott a musical. 2004-ben Londonban játszották először, majd nem sokkal később New Yorkban debütált, idén szeptemberben pedig Budapesten. Mi pár héttel ezelőtt a New York-i Broadwayen láttuk.
(Folytatjuk)
Wiesenmayer Éva, Amerikából
Hozzászólások