Elűzhette élőhelyükről a cetcápákat az olaj?

A Mexikói-öböl olajkatasztrófája beszennyezte a cetcápák egyik létfontosságú táplálkozási helyét, ezzel valószínűleg elpusztította a világ legnagyobb halainak némelyikét – sugallja egy új kutatás.

A becslések szerint mintegy 4,9 millió hordónyi olaj került a tengerbe a Mississippi-folyó deltájától délre eső területen, ahol a Mexikói-öböl északi része teljes cetcápa észlelésének egyharmadára került sor az utóbbi években – állítják a kutatók.

A 14 méter hosszú hal, mely nagyrészt még mindig igazi rejtély a kutatóknak, a Nemzetközi Természetvédelmi Szövetség szerint sérülékeny fajnak számít. „Ez a szennyezési eredmény a lehető legrosszabbkor jött, és a legrosszabb lehetséges helyszínen a cetcápák számára” – mondja Eric Hoffmayer biológus. Az észlelések megerősítették, hogy az állatok nem tudták elkerülni a felszínen lévő szennyezést, ahol naponta hét-nyolc órán át táplálkoznak. Az olaj összeállhatott a halak kopoltyúiban, megfojthatta őket, vagy beszennyezhette táplálékukat, bár elpusztult cetcápát nem találtak – jegyezte meg a kutató.

„Légi felvételeket láttunk, ahol az állatok a kútfejtől néhány kilométerre vannak, és vaskos olajban úsznak – teszi hozzá. – A nap végére, ha ezek az állatok olyan területen táplálkoztak, mely felszíni olajjal rendelkezett, és lenyelték az anyagot, nagy esély van rá, hogy elpusztultak és a fenékre süllyedtek. Jelenleg ötletünk sincs, mennyi állatot érinthetett a szennyezés.”

Bár az öböl olajának nagy része eltűnt a felszínről, a szennyezés még nem ért véget, és a kutatók jelenleg is próbálják felfedni, milyen mértékűek láthatatlan hatásai az öböl élővilágára. Például, az olaj bizonyos mérgező összetevői – és a tisztításkor alkalmazott kémiai oszlató anyag – potenciálisan hosszú távú problémákat okozhat a cetcápák és más fajok számára. Többek között károsodott endokrin- vagy immunreakciókat.

A cetcápák szájukon és kopoltyújukon át nagy mennyiségű vizet – óránként mintegy 605 ezer litert – szűrnek át, miközben apró planktonokkal és halakkal táplálkoznak. Ezek a cápák tátott szájjal úsznak, hogy beszippantsák zsákmányukat a planktonnal teli vizekben, melyet aztán kopoltyújukon préselnek ki testükből, így a tápláléknak csak apró darabkái maradnak vissza. „Kétségtelenül a szennyezőanyagokat is elnyelik, akár a felhígult formában. Vajon ez felhalmozódik szöveteikben, és kihatással van egészségükre?” – kérdi Bob Hueter biológus.

Ahhoz, hogy válaszolni tudjanak a kérdésre, számos kutató keresi jelenleg az öböl cetcápáinak vérében és szöveteiben a policiklusos aromás szénhidrogéneket (PAH) és más olaj-szennyezőanyagokat keres. Hueter szerint valószínűleg éveket vesz igénybe, mire kiderül, hogy ez az olaj mit tesz az állatok egészségével és fiziológiájával. A kutatók abban reménykednek, ha felcímkézik az állatokat, az segíthet kideríteni, a szennyezés hatásai kihatással vannak-e az állatok viselkedésére az elkövetkező években.

Ám egyes megfigyelések már most azt sugallják, hogy a cetcápák már változtattak bizonyos szokásaikon. Florida Mexikói-öbölhöz közeli partja mentén a cápák észlelése miatt azon morfondíroznak, hogy az állatok és más, nagytestű tengeri fajok az olaj miatt elköltözhettek, és érintetlenebb szomszédos térségekbe mehettek. A szennyezést követő nyári hónapok folyamán a kutatók elkezdték dokumentálni azon nagytestű tengeri fajok part közeli észlelését – többek között cetcápákét – melyek általában a sokkal mélyebb vizekben találhatók meg, az öböl keleti, kontinentális talapzatánál.

„Idén nyáron szokatlanul nagy számban és fajokkal jelentkeztek a cápák Florida nyugati részén, beleértve a cetcápákat is, olyan nagy számban, melyekhez nem vagyunk hozzászokva” – mondja Hueter. Ezek az állatok talán kelet felé menekültek az olaj elől, bár ezt senki sem tudja biztosra mondani. A csapat számos halat felcímkézett, hogy nyomon kövesse jövőbeli mozgásukat az olajjal szennyezett vizekben, és kiderítse, a katasztrófa vajon okozott-e életviteli változásokat a cápáknál.

Az egyik probléma, hogy senki sem tudja pontosan, a szétoszlatott olaj nagy része hova lett, vagy milyen formában van jelen. Például, az előzetes eredmények azt sugallják, hogy a tengerfenéken rakódott le, vagy maradvány, víz alatti oszlopokban még ott van. Sőt, mi több, a cetcápák a vízoszlopok minden részében megtalálhatók, a felszíntől a mélységig, így nehéz lehet megállapítani kitettségüket az olajnak. Hoffmayer szerint több millió liter olaj még odakinn van valamilyen formában, és csak annyit tudnak, hogy nem a felszínen.

Példának okáért, senki sem tudja, hogy a cápák elkerülik-e a jövőben a gazdag táplálkozási helyeket, melyekhez a vándorló állatok eddig rendszeresen visszatértek. Ahogy a kutatók egyre több mindent derítenek ki a tünékeny cetcápáról, már felfedezték, hogy az olajkatasztrófa hatásai sokkal messzebbre nyúlhatnak, mint azt korábban bárki is gyanította. Ennek oka, hogy a látszólag különálló cetcápa-populációk – melyek a karibi és közép-amerikai térségtől a Mexikói-öbölig terjednek – valójában szorosan kapcsolódnak egymáshoz – mondja Rachel Graham, vezető cápakutató. 

Graham, aki 13 éve követi nyomon a cetcápákat, Belize-ben kapott lencsevégre egy halat, mely később a floridai Tampában tűnt fel. Egy másik, Mexikóban akusztikus címkével ellátott egyedről a Mexikói-öböl északi részén, Bright Banknél jött jelzés. A Graham által nemrégiben műholdas nyomkövetővel ellátott 16 cápa a Mexikói-öbölben tartózkodik, és belefuthat a szennyezett zónába.

„Az egyik, ami miatt aggódom, hogy bármi történik is az állatokkal az öböl északi részén, ahol a katasztrófa végbement, annak kihatása lesz az egész régió nagyobb populációjára. Mivel ez egyetlen nagy populáció, ezért veszélyben van, mert csak néhány száz vagy ezer egyedről beszélünk a régióban, nem több százezerről. Méretüknél fogva a cetcápák nagy mennyiségű táplálékra támaszkodnak a túléléshez, és kedvelt táplálékuk, mint a halikra szezonális, és egy kis területre koncentrálódik. A tengerek nem tudnák eltartani e hatalmas egyedek több millióit.”

Azért van remény. A cetcápák számos észlelése azt sugallja, hogy nagyobb számban vannak jelen, mint valamikor gondolták a Mexikói-öböl északi részéről – mondja Hoffmayer.

(hirado.hu/NationalGeographic)