Évente több mint egymillió atlanti cápát fognak ki

2008-ban legalább 1,3 millió cápát – többségük veszélyeztetettként van besorolva –fogtak ki az Atlanti-óceánból az ipari mértékű halászat során – derült ki egy hétfőn közzétett felmérésből.

A valódi szám jóval magasabb lehet a jelentések hiánya miatt – állítja a vizsgálatot végző Oceana csoport, a tonhalhalászatot szabályozó ICCAT (International Commission for the Conservation of Atlantic Tunas) találkozója kapcsán. A Párizsban november 27-ig tartó találkozó folyamán az ICCAT 48 tagját azzal bízták meg, hogy biztosítsák, a kereskedelmi halászat fenntartható legyen. A szervezetnek hatalmában áll meghatározni a kifogási kvótákat és korlátozásokat.

Míg a globális figyelem az atlanti kékúszójú tonhal sorsára terelődött, számos értékes cápafaj sokkal zordabb helyzetben van – állítják tengerbiológusok. „ A cápákkal nemzetközi szinten gyakorlatilag nem törődnek” – mondja Elizabeth Griffin Wilson, az Oceana kutatója. „Az ICCAT felelősséggel tartozik óceánjaink csúcsragadozóinak védelme iránt.”

Az ENSZ egyezménye a tengerjogról kimondja, hogy a „vándorló” cápákat nemzetközi szervezeteknek kellene felügyelnie.

Az Atlanti-óceánban található 21 faj háromnegyedét kihalás fenyegeti. Az óceáni fehérfoltú cápa észak-atlanti populációi, például, 70 százalékkal hanyatlottak, míg a pörölyfejűek több mint 99 százalékkal – a Nemzetközi Természetvédelmi Unió (IUCN) adatai szerint. Más fajok – többek között a heringcápa, rókacápa és a röviduszonyú makó – szintén túlságosan ki vannak aknázva, és a fenntarthatóság szélén egyensúlyoznak.

Számos fajt az uszonyukért halásznak – melyek a kínai konyhán igazi ínyencségnek számítanak –, aztán holtan vagy haldokolva visszadobják őket a tengerbe, miután levágták róluk a kiválasztott darabot. A gyakorlat tiltott, ám a szabályozásában tátongó kiskapuk lehetővé tették, hogy a tiltást széles körben ignorálják.

Az Oceana és számos természetvédő csoport – néhány kormány támogatásával – felszólította az ICATT-ot, hogy állapítsa meg a kifogási kvótákat és egyéb, védelmi intézkedéseket ezen és más sérülékeny cápák számára.

Amerika azt javasolta, hogy a cápákat egészben hozzák ki a partra, mely elősegítené a halászati tilalom betartatását, és segítené, hogy a kutatók felmérjék a populációs szinteket. Japán – amely az év elején meghiúsította, hogy négy veszélyeztetett cápafajt a CITES égisze alatt védjenek – most arra ösztönzi az ICATT-ot, hogy tiltsa be az óceáni fehérfoltú cápa halászatát.

A cápák több százmillió éven át az óceáni tápláléklánc csúcsán helyezkednek el. Ám a tökéletes ragadozók különösen sérülékenyek az ipari méretű túlhalászattal szemben, mivel nagyon lassan válnak ivaréretté, és kevés utódot hoznak világra. Évente több millió, nyílt tengeri vadászt fognak ki a tengerekből. A regionális vizsgálatok kimutatták, amikor a cápapopulációk összeomlanak, a hatás végigszáguld a táplálékláncon, gyakran kiszámíthatatlan és ártalmas módokon.

(hirado.hu/YahooNews)