„Félelmetes hét perc” lesz a Curiosity landolása

Hat héten belül a NASA következő marsi robotja precedens nélküli landolást kísérel meg a Vörös Bolygón, melyet a szakemberek izgatottan és igencsak aggódva várnak.

Az egytonnás Curiosity (Kíváncsiság) – a NASA 2,5 milliárd dolláros Mars Science Laboratory missziójának szíve – a Gale-kráterben ér majd Marsot augusztus 5-e éjszakáján. A landolás nem lesz egyszerű.

Tom Rivellini, az űrügynökség Sugárhajtású Laboratóriumának mérnöke a legfrissebb videóban elmondta, a belépés, ereszkedés és landolás folyamatát a rettegés hét perceként szokták emlegetni. „Szó szerint hét percünk van, hogy az atmoszféra legfelső részéről a Mars felszínére érjünk, óránkénti 20 ezer kilométeres sebességről nullára kell lassítanunk tökéletes szekvenciában, koreográfiában és időzítésben – teszi hozzá. – A számítógépnek ráadásul mindezt egyedül kell elvégeznie, nem kap segítséget a Földről. Ha bármely folyamat nem megfelelően zajlik, az egésznek vége.”

A Curiosity landolása valószínűleg sokkal több aggodalmat kelt majd, mint a legtöbb idegen felszínen végrehajtott leszállás. A robot túl nagy ahhoz, hogy légzsákokkal béleljék körbe, mint a korábbi marsi robotokat, így a kutatók teljesen új módszerrel álltak elő. Rakéta-meghajtású égi darut alkalmaznak, amely kábelek segítségével ereszti a robotot a marsi felszínre, mielőtt arrébb menne, hogy biztonságos távolságban becsapódjon.

Augusztus 5-e éjszakáján az MSL űrszonda óránkénti 21 ezer kilométeres sebességgel éri el a marsi atmoszférát. Ahogy áthalad a légrétegen, hőpajzsa szó szerint felizzik, eléri a mintegy 1600 Celsius-fokos hőmérsékletet. A relatíve vékony marsi atmoszféra csak óránkénti 1600 kilométeres sebességre lassítja le az MSL-t – mondja Rivellini. Ezért az űrszondának ernyőre is szüksége lesz, amely el tudja viselni a 29 ezer 500 kilogrammos erőt annak ellenére, hogy maga csak 45 kilogrammot nyom. És az ernyő maga nem is elegendő.

„Ez az óriási ernyő csak óránkénti 321 kilométeres sebességre lassítja le a szondát, ami nem elég a landoláshoz. Ezért nincs más esélyünk, mint levágni, és aztán rakétákkal leszállni.” A rakéták azonban nem működhetnek egészen a leszállásig, mivel óriási porfelhőt generálhatnak, amely károsíthatja a robot készülékeit és mechanizmusait. Ennek elkerülésére a Curiosityt 6,4 méteres kábeleken engedik le a felszínre. Amikor biztonságosan landolt, a kábelek leválnak, és a rakéta meghajtású égi daru arrébb repül, így nem a robotra zuhan.

A 14 perces kommunikációs késlekedés a Föld és a Mars között azt jelenti, hogy az MSL csapata nem kap majd valós idejű friss adatokat a robot korántsem egyszerű útjáról. „Amikor megérkezik az első adat, hogy elértük az atmoszférát, addigra a robot mintegy hét perce működőképesen vagy 'holtan' fekszik majd a felszínen” – mondják.

A Curiosity fő feladata meghatározni, hogy a Gale-kráter területe képes-e, vagy valaha képes volt-e a mikrobiális élet hordozására. Feltérképezi a krátert és a Mount Sharpot. E rejtélyes, öt kilométeres hegy a kráter közepén található. A robot félig felmászik majd a képződményre, 10 különböző készülékkel vizsgálja meg rétegeit, többek között, kőzetszétválasztó lézerrel és olyan eszközzel, amely a szerves összetevők – az általunk ismert élet széntartalmú építőkockái – azonosítására képes.

A Curiosity elsődleges missziója, a tervek szerint, egy marsi évig tart, amely némileg kevesebb, mint két földi év. A küldetés hosszabb is lehet. A NASA Spirit és Opportunity robotja, például, jócskán meghaladta kezdeti, 90 napos misszióját, miután 2004-ben landolt a bolygón. A Spiritet tavaly nyilvánították „holtnak”, míg az Opportunity továbbra is vizsgálódik.

(hirado.hu/Space.com)