Júliusban dönthetnek az új marsi robot landolási helyéről

A NASA szakemberei hamarosan döntenek arról, hol landoljon majd a Kíváncsiság marsi robot, amely novemberben indul a vörös bolygóra.

A kutatók már alaposan lefarigcsálták a több tucat jelöltet felölelő listát négy finalistára, most a projektmenedzserek és a vezető NASA-szakemberek feladata eldönteni, mely landolási helyek jönnek számításba a robotnál. A Kíváncsiság (Curiosity vagy Mars Science Laboratory) november 25-én indul, és 2012. augusztus 6-án éri el a Marsot.

A négy finalista az Eberswalde-, a Gale- és a Holden-kráter, valamint a Mawrth Vallis. Matt Golombek, a bizottság alelnöke szerint mind a négy hely nagyszerű ígéreteket tartalmaz a Curiosity számára. „Mindegyik nagyszerű hely, ám különböző vizsgálatokat lehet végezni a különböző helyszíneken. Ezek között dönteni nem éppen egyszerű.” A végső döntést Ed Weiler, a NASA helyettes tudományos vezetője hozza meg. A döntés július végére várható.

A kiválasztás segít a mérnököknek megtervezni az űrszonda repülési pályáját, miután elindult az Atlas 5 rakétán. A NASA augusztusra szeretné megkapni a végső röppálya-információkat. Az adatok összehasonlítása, a prezentációk előkészítése és a javaslat kialakítása már megkezdődött.

A Mars Science Laboratory projekt hivatala a héten dönt a javasolt landolási helyszínről, ám a döntést jóvá kell hagyniuk a NASA Sugárhajtású Laboratóriuma szakembereinek, majd végül Weiler dönt. A robot precíziós landolási rendszere lehetővé teszi, hogy a mérnökök gondosan becélozzák a landolási helyet, így elkerüljék a krátereket, a nagyobb kőzeteket felvonultató terepeket és hegyvidéket. A Mars Reconnaissance Orbiter (MRO) nagyfelbontású sztereo felvételei részletes térképeket nyújtanak az egyes landolási helyekről.

A NASA korábbi robotmisszióival ellentétben, a Kíváncsiság nem légzsákokkal landol majd. Az MSL rakétával megtámogatott landolása egy „égi daru” készüléket használ, amely finoman leteszi a robotot a felszínre, így a mérnököknek nem kell aggódniuk az éles kőzetek vagy kráterek miatt. Mérnöki szemmel mind a négy helyszín biztonságosnak tekinthető. A kutatók szerint rendkívül árnyalatnyi különbségek vannak, és mérnöki szempontból ezek egyike sem olyan, hogy ne lehessen landolni.

A nagyfelbontású képalkotással és a legutóbbi spektroszkópos adatokkal a mérnökök minden helyszínen ki tudták szúrni a veszélyeket, és potenciális útvonalakat dolgoztak ki a robot számára, amelyekkel a legérdekesebb tudományos helyszíneket érhetik el. A Kíváncsiság egy 25x20 kilométeres ellipszist céloz majd meg. Az idén nyáron esedékes még pontosabb navigáció és az aktuális röppálya-kivetítések a kilövés után tovább finomítják majd az ellipszis méretét.

Mind a négy helyszín komoly bizonyítékot hordoz arra, hogy valaha víz volt a területen, ezzel lakható környezetet hozhatott létre, ahol az ősi élet felvirágozhatott. A kutatók abban reménykednek, hogy még ma is lehetnek ott szerves molekulák. A landolási helyek közül kettő a déli féltekén található, egy az északin, egy a marsi egyenlítő közelében.

Az Eberswalde ősi folyódelta, amely kiszáradt csatornákkal agyagüledékekre utal, ami újabb jelzés a víz korábbi jelenlétére. A kutatók úgy hiszik, a 64 kilométeres krátert valamikor víz töltötte fel, amit folyó táplált. Mivel itt két medencét választ ketté egy központi, magas domb, az Eberswalde nehéz megközelítései feltételeket nyújt a Kíváncsiság robotnak.

A Holden közel 160 kilométeres kráter, egy sor bemélyedés része, amelyeket a jelek szerint valamikor folyam köthetett össze. A kutatók javaslata szerint a landolási hely egy relatíve lapos fennsík, onnan indulhat a robot számos közeli helyszínre, ahol a felszínre került kőzet adatokat szolgáltathat a régió történetről. A krátert valamikor víz tölthette fel, és több mint hárommillió évvel ezelőtt egy katasztrofális árvíz üríthette ki a tavat.

A Gale szintén olyan helyszín, ahol valamikor víz folyhatott. A kráter központi dombja több mint négy kilométeres, és a kutatók szeretnék, ha a robot egy laposabb régióra érkezne, a hegy lankája mellett. Aztán felmászhatna, közben megvizsgálhatná az agyagrétegeket, a kén- és oxigéntartalmú ásványokat. A mérnökök szerint a kihívást jelentő út nem probléma a robot számára. Már fel is térképeztek egy mintaútvonalat a hegyen felfelé.

A Mawrth Vallis a Mars egyik legidősebb és legszélesebb völgye, amely más helyekhez is hozzáférhetőséget nyújt. A robot közvetlenül az agyagásványokat tartalmazó, rétegezett kőzeteken landolhat, melyek a vizes környezetben fejlődhettek ki.

A májusban tartott, ötödik értekezleten a kutatók utolsó alkalommal gyűltek össze, hogy az egyes helyszíneket érintő adatokat megvizsgálják. A döntés most már a NASA vezetőségének kezében van.

(hirado.hu/Spaceflightnow)