„Lassan” fejlődött az orangutánok génállománya

Egy kutatócsoport közzétette az orangután génállomány vázlatos szekvenciáját, amely érdekes adatokat fed fel az emberszabású főemlősök és emberek evolúciójáról.

A vizsgálat azt sugallja, hogy az orangutánok genetikailag közelebb állhatnak a javasolt, ősi emberszabású főemlőshöz, mint a csimpánzok, gorillák és emberek. A kutatás részleteiről a Nature adott hírt.

Az orangutánok két modern faja Borneó és Szumátra szigetén él, mindkettő veszélyeztetett. Az emberszabású majmok közül az orangután az, amely genetikailag a legtávolabb áll az embertől. A fosszilis leletek azt mutatják, hogy valamikor szélesebb tartományban élt Délkelet-Ázsiában. A modern populációkat erdős élőhelyük pusztítása, és más emberi tevékenységek veszélyeztetik, mint a csapdák állítása, és a fiatal majmok háziállatként történő eladása.

A Devin Locke amerikai kutató vezette nemzetközi csapat szekvenálta egy nőstény szumátrai orangután – Susie – teljes génállományát. Susie adatait referenciaként alkalmazva, a kutatók előnyt kovácsoltak az újgenerációs szekvenáló technológiából, hogy kisebb felbontású adatokat nyerjenek ki 10 további orangután – öt Szumátráról és öt Borneóról – génállományáról.

A csapat elemzése felfedte, hogy az orangután genom az evolúció lassabb ütemét tapasztalta meg, mint a többi emberszabású főemlősé, kevesebb átrendeződéssel, duplikációval és ismétlődésekkel a szekvenciában. A kutatók emellett 14 ezer emberi gént is összehasonlítottak orangután, csimpánz, makákó és kutya megfelelőikkel. Az eredmények azt sugallják, hogy a vizuális érzékelésben és az úgynevezett glikolipid molekulák anyagcseréjében résztvevő gének a főemlősöknél kiváltképpen ki voltak téve a természetes szelekciónak.

Dr. Carolin Kosiol, a vizsgálat társszerzője szerint a lipidanyagcserét érintő változások nagy szerepet játszhattak a főemlősök neurológiai evolúciójában. Szerinte az emberszabásúaknál, különösen az orangutánoknál lassabb a szaporodás üteme és sokkal alacsonyabb az energia-felhasználás aránya, mint más emlősöknél. „Igen értékes lenne szekvenálni még több főemlős genomot, hogy lehetővé tegyük az ilyen típusú összehasonlító elemzést, így segítsük jobban megismerni a főemlősök és saját fajunk evolúcióját” – tette hozzá.

Az eredmények becslést is nyújtanak arról, mikor vált el egymástól a szumátrai és borneói faj. Ez mintegy 400 ezer év, ami sokkal közelebbi dátum, mint amit a korábbi vizsgálatok sugalltak. Az adatok azt is mutatják, hogy a szumátrai orangután genetikailag változatosabb a borneóinál, annak ellenére, egyedszámuk jelenleg kevesebb, mint borneói rokonaiké.

A genetikai diverzitás fontos lehet a természetvédelmi erőfeszítések számára, mivel összefüggésbe hozható a populációk képességével, hogy egészségesek maradjanak, és adaptálódjanak a környezetüket érintő változásokhoz. A becslések szerint mintegy 40-50 ezer borneói orangután maradt a vadonban, Szumátrán a szám csak 7000-7500 egyedre tehető.

(hirado.hu/BBC)