Megint „megdőlt” a kozmikus távolságrekord

Egy hatalmas csillag a megfigyelhető univerzum szélén történt robbanása lehet a legtávolabbi egyedülálló objektum, melyet eddig teleszkóppal megfigyeltek.

A kutatók úgy hiszik, hogy a NASA Swift űrobszervatóriumával észlelt robbanás mindössze 520 millió évvel a Nagy Bumm után következett be. Ez azt jelenti, hogy fényének 13,14 milliárd évbe tellett elérni a Földet. A felfedezés részletei az Astrophysical Journal folyóiratban jelennek meg.

Az eredményt, amelyet a Swift 2009 áprilisában figyelt meg, a csillagászok a GRB 090429B néven illetik. A „GRB” gammasugár-kitörést jelöl, ami a rendkívül nagy energiájú fény hirtelen kitörése. A teleszkópot ilyen jellegű események észlelésére tervezték. A kitörések általában rendkívül erőteljes folyamatokkal állnak kapcsolatban, mint például hatalmas csillagok összeomlásával életük végén.

Dr. Antonino Cucchiara, a vizsgálat vezetője szerint egy óriás, talán a Nap tömegénél harmincszor súlyosabb csillagról lehetett szó. „Nincs elég információnk, hogy kijelentsük, az objektum az úgynevezett III. populáció tagja volt, amely az univerzum csillagainak legelső generációját jelenti. Ám bizonyos, hogy a csillagszületés legkorábbi fázisaiban járunk.”

A Swiftnek, ahogy neve is jelzi, nagyon gyorsan kell reagálnia ahhoz, hogy lencsevégre kapja a gammakitöréseket, melyek mindössze néhány percig észlelhetők. Szerencsére, a hosszabb hullámhosszú „maradványizzás” néha napokig fennmarad, ami lehetővé teszi a későbbi megfigyeléseket más teleszkópokkal, amelyek így meghatározhatják a távolságot.

Ez az utólagos elemzés volt az, amely a GRB 090429B előtt egy héttel végbement, és a Földtől 13,04 milliárd fényévre lévő másik kitörésről állapította meg ideiglenesen, hogy „az univerzum legtávolabbi objektuma.”

Ezt a másik eseményt – GRB 090423 – nem sokkal megtörténte után jelentették, ám az asztronómusoknak két évbe tellett, mire megbízható kiértékeléssel álltak elő azt illetően, hogy még nagyobb távolság nyújtózik a Föld és a GRB 090429B között.

Más jelöltek is vannak a „legtávolabbi objektum” címre. A Hubble, például, sokkal nagyobb teljesítményű készülékeket kapott legutóbbi, 2009-es szervizelésén, és számos, a népszerű űrteleszkóp új felvételein dolgozó kutatócsapat látott már olyan galaxisokat, melyek távolságban megközelítik a GRB 090429B-t, vagy potenciálisan még messzebb vannak. Meg kell azonban jegyezni, hogy az ilyen típusú megfigyeléseknél mindig van bizonytalanság. A Hubble célpontjai galaxisok – csillagok kollekciói –, míg a GRB 090429B egyetlen esemény lenyomata, méghozzá egy csillagé. Így ebben az értelemben a két területet külön kell választani.

A kutatók nagyon szeretnék e hatalmas távolságokat feltérképezni, mivel így kideríthetik, hogyan fejlődött a korai univerzum, ami segíthet megmagyarázni, miért úgy néz ki a kozmosz, ahogy most látjuk. Emellett különösen érdeklődnek a csillagok legelső populációi iránt. Ezek a forró, kék óriások valószínűleg a fiatal kozmoszt átjáró hideg, semleges gázból fejődtek ki. A behemótok ragyogó, de rövid életet éltek, és a legelső nehéz elemeket hozták létre. Intenzív ultraibolya fényük „megsüthette” a körülöttük lévő semleges gázt – letépve az elektronokat az atomokról –, hogy diffúz intergalaktikus plazmát hozzon létre, melyet még ma is észlelhetünk a szomszédos csillagok között.

Így, potenciális rekorder státuszán kívül, a GRB 090429B-t azért is övezi intenzív érdeklődést, mert közvetlenül ebbe, a csillagászok által „reionizáció szakaszának” nevezett időszakba ágyazódik. Az, hogy GRB 090429B az egyik legelső csillag lehetett az univerzumban, kétséges – mondja Cucchiara. Számos generáció létezhetett előtte.

(hirado.hu/BBC)