Miocén kori óriás ámbráscetet találtak Peruban

Az ámbráscetek fosszilis adatai mostanáig nem fedték fel titkaikat. Ám 2008-ban, egy perui ásatás során hatalmas ősbálna maradványai kerültek elő.

Néhány elszigetelt, hatalmas fogtól eltekintve, csak a modern ámbrásceteknél jelentősen kisebb állatokat fedeztek fel. 2008 novemberében, egy nemzetközi kutatócsapat vezette ásatás során a perui Ica régió part menti sivatagában hatalmas, megkövesedett ámbráscet maradványait ásták ki miocén kori – 12-13 millió éves – kőzetágyából, a Cerro Colorado helyszínen.

A hatalmas ragadozó koponyáját, alsó állkapcsát és fogait találták meg, majd készítették elő a vizsgálatokra, melyeknek eredményeit most közölték a Nature-ben. Az újonnan felfedezett ámbráscet morfológiája jelentősen különbözik a modern állatokétól. Hasonló méretük ellenére – három méteres koponya, és 13,5-17,5 méteresre becsült testhossz –, ez az állat, melyet Herman Melville és népszerű regénye után Leviathan melvilleinek neveztek el, rendkívül erős fogakkal rendelkezett, mind alsó, mind felső állkapcsában. Sőt, a legnagyobb fogak több mint 36 centiméter hosszúak, átmérőjük a 12 centimétert is eléri.

Állkapcsának és fogainak méretét, valamint erejét figyelembe véve, a Leviathan valószínűleg szuperragadozó volt, mely képes volt nagytestű zsákmánnyal táplálkozni, amelyet erőteljes állkapcsában ejtett csapdába, és lenyűgöző fogaival ölte meg. Sőt mi több, az ősbálna olyan geológiai rétegekből került elő, melyek a miocén korszak középső szakaszára néznek vissza, amelynek során a szilás cetek diverzitása figyelemreméltóan megnőtt. Néhány bálnafaj jelentős – tíz méter körüli – testméretet ért el.

Ennél fogva a kutatók azt feltételezik, hogy ez a hatalmas ragadozó talán szilás cetekkel táplálkozott, mivel nagyszámú csontvázat találtak a Cerro Colorado lelőhelyen, ott, ahol a Leviathan is előkerült. Érdekes megjegyezni, hogy egy másik, nagytestű tengeri ragadozó – az óriási Carcharocles megalodon cápa – fogai is előkerültek, szintén ezen a lelőhelyen. Így elképzelhető, hogy két szuperragadozó harcolt a magas tápanyagértékkel rendelkező szilás cetekért.

Míg a tintahalra vadászó ámbráscetek leszármazottai máig fennmaradtak – mint a modern cetek (Physeter) –, a Leviathan és más ragadozó ámbráscetek a miocén végén vagy a pliocénben eltűntek. A kutatók még nem tudják, miért, ám a zsákmányuk – szilás cetek – diverzitásának csökkenése a miocén végén, valamint a klímaváltozás szerepet játszhatott kihalásukban.

A pliocén korszakban a fogas cetek másik csoportja specializálódott a nagytestű tengeri emlősök vadászatára. Ez a csoport öleli fel a modern kardszárnyú delfineket – Orcinus orca – is. Bár jelentősen kisebbek, mint a Leviathan, azzal, hogy együttműködnek, ezek a delfinek képesek a nagy cetfélék – barázdásbálnák, hosszúszárnyú és szürke bálnák – megölésére és elfogyasztására.

A hatalmas ámbráscet koponyáját a limai Természettudományi Múzeumban állították ki.

(hirado.hu/ScienceDaily)