Nem lesz könnyű kiválasztani az ESA új zászlóshajóját

Júniusban az Európai Űrügynökség Tudományos Programbizottsága kiválasztja a következő nagy európai küldetést, a 2015–2025-ös Cosmic Vision program tudományos zászlóshajóját, ami nem lesz egyszerű döntés.

Egy február 3-i párizsi találkozón a projekt három csapata bemutatta ambiciózus terveit, felfedni a Jupiter holdjainak titkát, röntgensugarakat keresni az univerzumban, és gravitációs hullámokat vadászni. A döntést még inkább megnehezíti, hogy mindhárom projekt nemzetközi együttműködés, így döntésüknek konzekvenciái lesznek más országok űrprogramjára.

Például az Európai Jupiter Rendszerek Misszió – EJSM-Laplace – két külön űrszondát ölel fel, egy európait és egy amerikait. Mindkettő a hatalmas Jupiter körül áll pályára, később a négy legnagyobb hold egyike körül keringenek majd. A NASA szondája a jeges Európára fókuszál, amelyről úgy hiszik, fagyott kérge alatt óceánt rejteget, míg az európai szonda a Ganümédész körüli pályát foglalja el. Ez a Naprendszer legnagyobb holdja.

Michele Dougherty, az Imperial College London fizikusa szerint a misszió célja a gázóriások körüli lakható világok lehetőségének kutatása. Lehetséges ugyanis, hogy mind az Európa, mind a Ganümédész felszíne alatt óceánok rejtőzhetnek, és azokban mikrobiális élet található. Emellett az, hogy két szonda áll rendelkezésre, egyedülálló lehetőséget kínál a Jupiter atmoszférájának és magnetoszférájának három dimenzióban történő feltérképezésére – teszi hozzá Emma Bunce, a Leicesteri Egyetem fizikusa.

Christian Erd, az ESA kutatója, aki részt vett az indiai vezetésű Chandrayaan-1 Hold-szonda küldetésében, azt mondja, a misszió nem néz szembe technikai akadályokkal, annak ellenére, hogy kihívást jelent elkészülni az eredetileg becélzott, 2020-as kilövési ablakig. Még ha a NASA nem is tudja tartani a határidőt, nem sok minden veszik el. „Az európai Jupiter–Ganümédész Keringő Egység saját magában is kiemelkedő küldetés” – mondja Dougherty.

Nem ez a helyzet a két másik javasolt küldetéssel. A Nemzetközi Röntgensugár Obszervatórium (IXO) és a Lézer Interferométer Űrantenna (LISA) túl nagyok, túl bonyolultak és túl drágák ahhoz, hogy egyetlen űrügynökség kivitelezze őket, és nem lehet őket kettéosztani. Az IXO a NASA és a japán űrügynökség (JAXA) hozzájárulására támaszkodik. Kilövés után a hatalmas űrteleszkóp a JAXA által fejlesztett technikával nyílik ki teljes, 20 méteres hosszában.

Ám az ESA-nak még ki kell értékelnie a röntgensugár-optika új dizájnját is – mondja Wilton Sanders, a NASA Asztrofizikai Divízójának szakembere. Az IXO esetében a technikai felkészültség – vagy annak hiánya – volt a fő ok arra, hogy az amerikai Állami Tudományos Akadémia a LISA alá sorolta be tavaly az amerikai űrtudományos prioritások listáján. Azonban Kirpal Nandra, a vizsgálócsapat tagja és a Max Planck Intézet kutatója erősen hisz abban, hogy ezek az akadályok legyűrhetők, és az eredmény megéri. „Az IXO a legélesebb és legérzékenyebb röntgen-bepillantást engedi az univerzumba.” Az űrteleszkóp a várakozások szerint felfedi, mi megy végbe a fekete lyukak közvetlen szomszédságában.

A LISA egy lépéssel tovább megy – mondja Bernardt Schutz, az Albert Einstein Intézet igazgatója. Azzal, hogy képes bináris, fehér törpecsillagok és összeolvadó fekete lyukak gravitációs hullámainak (apró fodrozódások a téridőben) „meghallására”, a projekt olyan lesz, mintha hangot adnának egy némafilmnek.

Ám három, lézerkapcsolt űrszonda formációban történő reptetése egymástól ötmillió kilométeres távolságban nem lesz egyszerű művelet. Az ESA már rengeteg pénzt költött a technológia kiértékelésére a LISA Pathfinder missziójának égisze alatt, melynek kilövését már 2013 második felére halasztották. Emellett a LISA európai részének költségbecslése már most jelentősen nagyobb, mint a Jupiter-misszióé vagy az IXO-é.

A végén az új misszió kiválasztási folyamata még nagyobb problémát jelenthet az európai partnereknek, mint az ESA-nak. A Tudományos Programbizottság négy hónap múlva esedékes döntésétől függően az amerikai és japán űrtudományos közösségeknek talán át kell értékelniük asztrofizikai misszióik rangsorolását.

(hirado.hu/Nature)