Ahogy a hatalmas rezervátumok létesítése erőre kap, egyesek attól tartanak, hogy a leginkább védelemre szoruló élőhelyek nem mindig esnek ezen területek égisze alá.
Az utóbbi öt évben jelentős megugrás figyelhető meg a hatalmas tengeri védelmi területek létrehozásában, legutóbb 320 ezer négyzetkilométeres rezervátumot javasoltak Ausztráliában.
A trend üdvözítő a természetvédők szemében, akik szerint a nagyméretű rezervátumok a leggyorsabb módját jelentik a védett területek felhalmozásának, és olcsóbb őket kezelni, mint a kisebbeket. Ám hozzáteszik, hogy hosszú az út még addig, mire a jelenleg kitűzött célokat sikerült elérni, és figyelmeztetnek, hogy a legújabb menedékek az óceán „rossz” részeit védik.
A rohanás, hogy hatalmas természetvédelmi területeket hozzanak létre, még George W. Bush amerikai elnök ideje alatt kezdődött, aki 2006-ban létrehozta a hawaii Papahānaumokuākea rezervátumot. Ezt követően megindult a dominó effektus – mondja Les Kaufman, a Conservation International és a Boston Egyetem kutatója. Kaufman a Phoenix Islands Védett Területen dolgozik a Csendes-óceán középső részén, melyet 2008-ban állítottak fel. Ezt 2009–2010-ben újabbak követték.
A régiók teljes egészében korlátozottak – ami azt jelenti, hogy az egész területen tilos a halászat –, vagy engedélyeznek némi halászati tevékenységet, míg a teljesen védett területek nagy részét is felölelik. A több mint 100 ezer négyzetkilométernyi rezervátumok az összes védett tengeri terület mintegy 1 százalékát teszik ki, ám a teljes terület mintegy 70 százalékáért felelősek. Ezek a nagy régiók jelentik a legjobb reményt arra, hogy 2020-ra sikerült a rendkívül ambiciózus, 10 százalékos óceáni védelem közelébe jutni, melyet 2010 októberében állítottak fel a Biológiai Sokféleségről szóló egyezmény keretében. Abban az évben, az óceán 1,17 százaléka volt védett. Az év végére a szám elérte az 1,42 százalékot. Ez 20 százalékos ugrást jelent, mely jóval nagyobb a megelőző évek átlag 5 százalékos arányánál. Azonban még mindig lassú folyamatról van szó.
Május ötödikén Ausztrália környezetvédelmi minisztere 320 ezer négyzetkilométeres tengeri rezervátum létrehozását javasolta az ország délnyugati sarka körül, ebből 250 ezer négyzetkilométer teljes védelmet élvezne. A terv megerősítése a következő hónapokban várható. A terv a régió vizeinek 20-25 százalékát öleli fel. Hugh Pissingham, a Queenslandi Egyetem kutatója – aki feltalálta azon szoftvert, melyet a védendő területek definiálására használnak – elmondta, az ötletadóknak biztosnak kell lenniük abban, hogy a védett területen belül az élőhelyek minden típusának 20 vagy még több százaléka védettséget élvez, és Ausztrália ezt még nem tette meg.
A környezetvédők szerint nem kérdéses, a nagyobb menedékek működnek, annak ellenére, hogy az adatgyűjtési időszak a legtöbb esetén igencsak rövid volt. Tavaly az indiai-óceáni Chagos-szigetek körül felállított, 545 ezer négyzetkilométeres menedék létrehozásában résztvevő kutatók arra számítanak, mintegy 25 ezer tonhal, 10 ezer cápa és 10 ezer tüskés rája kifogását előzik ezzel meg évente. Bár általában a nagyobb védett menedékeket tekintik eredményesebbnek, a kisebbek is hatékonyak lehetnek, különösen a relatíve nem vándorló fajok, mint tengeri sünök esetén.
A Pew Környezetvédelmi Csoport Globális Óceáni Öröksége programjának égisze alatt két nagyobb védelmi terület létrehozását tervezik. Reménykednek benne, hogy Új-Zéland még idén jóváhagy egy 630 ezer négyzetkilométernyi területet a Kermadec-szigeteknél, Ausztrália 900 ezer négyzetkilométert véd le a Korall-tengeren 2012-ben. Mások ennél is ambiciózusabbak. 2010 decembere óta a Sargasso-tengeri Szövetség ötmillió négyzetkilométeres, korlátozott használatú védett terület létrehozását célozza a Bermudák körül.
A szakemberek szerint megélénkült az érdeklődés a tengeri rezervátumok iránt. Ám a jövőben létrehozásuk nehezebb lesz, mert míg az első nagy menedékek távoli, a kereskedelmi halászaton kívül eső területeken jöttek létre, az újabbak már nem lakatlan régiókat fognak megcélozni.
(hirado.hu/Nature)
Hozzászólások