Új ragadozó emlősfajt találtak Madagaszkáron

Új ragadozó emlősfajra bukkantak Madagaszkáron. A mongúzszerű élőlényt Salanoia durrellinek nevezték el, Gerald Durrell természettudós tiszteletére.

Az állatot az Alaotra-tó – Madagaszkár legnagyobb tava – vizenyős területein fedezték fel. Lápos élőhelye a behatoló fajok és szennyezés miatt nyomás alatt van, a kutatók úgy hiszik, az új faj lehet a világ egyik legveszélyeztetettebb emlőse. A macska méretű állatot első alkalommal a Systematics and Biodiversity folyóiratban írják le.

A Durrell Wildlife Conservation Trust csapata először 2004-ben figyelte meg az állatot egy terepexpedíció közben, ahogy a tóban úszott. Gyanítva, hogy új faj lehet, lefényképezték, így zoológus kollégáik még közelebbről vizsgálhatták meg. A csapat aztán 2005-ben tért vissza a helyszínre, elfogta az egyik állatot, és részletes méréseket végzett, valamint vér- és szövetmintákat vett. Ugyanezen expedíció során, a kutatók egy elhullott egyedet elküldtek a Londoni Természettudományi Múzeumba is. Itt a zoológusok össze tudták hasonlítani az állatot legközelebbi rokonával, az erdőben lakó barnafarkú mongúzzal – Salanoia concolor – és végül megerősítették „személyazonosságát”. A Durrell-mongúz és a barnafarkú mongúz hasonlítanak, de nagyon különböző a színezettségük – magyarázza Dr. Paula Jenkins, a múzeum szakembere és a kutatócsapat tagja. „Amellett, hogy egyértelmű különbözőségeket találtunk a koponya és a fogak struktúráját illetően, a tappancsok párnáinak alakja és mérete egyértelműen megkülönbözteti ezt az állatot a barnafarkú mongúztól, mely erdőlakó és Madagaszkár keleti részén él.”

Az emlősfajok felfedezése szokatlan és új ragadozó faj felbukkanása „különösen nem mindennapi” – mondja Jenkins. Elmondása szerint az új mongúzfaj rendkívül ritka. „Mindösszesen két állatról tudunk a vadonban. Csak az Alaotra-tó lápos területein találtuk meg őket, így nagyon apró régióban él, ennek következményeként a veszélyeztetett élőhelyre helyezkedő nyomás miatt igen sérülékeny.”

A kutatók még mindig nagyon keveset tudnak viselkedéséről és biológiájáról. Úgy hiszik, olyan mongúzszerű élőlény lehet, mely kifejezetten a vízi, vagy féli vízi környezethez adaptálódott. John Fa professzor, a Durrell szervezet vezetője szerint, amennyiben ez az eset áll fenn, az igen érdekes, mivel a mongúzok általában száraz vagy erdős területen élnek. „Úgy hisszük, halakkal és apró emlősökkel táplálkozik a tóban, és ha tényleg olyan mongúz, mely halakat fog, akkor az nagyon szokatlan.”

A kutatók abban reménykednek, hogy visszatérhetnek a tóhoz, és még részletesebb, szisztematikusabb vizsgálatot végezhetnek, és talán felcímkézhetik és követhetik az apró emlőst, hogy kiderítsék, élőhelye tényleg csak a tóra korlátozódik-e. „Ez csak azt mutatja, hogy Madagaszkár milyen gazdag biodiverzitással rendelkezik” – magyarázta John Fa.

2006 óta a biodiverzitási forrópontokon megtalált, új emlősfajok között van három új egérmaki – Microcebus jollyae, M. mittermeieri and M. simmoni –, és egy denevér (Scotophilus marovaza). Ám a szigeten utoljára fellelt ragadozó a szélescsíkos mongúz – Galidictis grandidieri – volt, melyet 1986-ban írtak le. Az IUCN Vörös Listáján veszélyeztetettként van besorolva. 

(hirado.hu/BBC)