Újabb Hubble-fotó a Gyűrű-ködről

A Hubble Űrteleszkóp az eddigi legrészletesebb képet készítette el a Gyűrű-csillagködről.

A fotó bonyolult struktúrát tár fel, melyre a korábbi megfigyelések csak utaltak. Ennek ismeretében lehetővé vált, hogy a kutatók elkészítsék az objektum 3D-s modelljét, így tárva fel valódi alakját.

Az egy üzemanyagból kifogyó, és külső rétegeit levető csillagból kialakult Gyűrű-köd (Messier 57) archetipikus planetáris csillagköd. Relatíve közel van a Földhöz és igen fényes, így már a kései 18. században észlelték. Mint a csillagászati objektumok legtöbbje esetén, pontos távolságát nem ismerjük, de a kutatók úgy hiszik, kicsivel több, mint 2000 fényévre található a Földtől.

Bolygónk perspektívájából nagyjából elliptikusnak tűnik. A csillagászok azonban kombinálták a földi teleszkópok adatait a Hubble új információival, hogy ismét szemügyre vehessék, feltárják szerkezetét, evolúcióját, fizikai jellemzőit és mozgását. Kiderült, hogy a köd inkább egy torz fánkra hasonlít. Majdnem közvetlenül egyik pólusára tekintünk le, míg ragyogó színű törzsrésze kifelé nyúlik. Bár a közepe üresnek tűnhet, valójában teljesen kitölti az alacsony sűrűségű anyag, mely felénk és tőlünk elfelé is nyúlik, így olyan alakzatot ölt, mint egy rögbilabda, amely a fánk középső üregébe ékelődött.

A csillagköd legfényesebb része az, mely számunkra színes fő gyűrűnek látszik. Ez a régió a köd közepén lévő haldokló csillag kibocsátotta gázból áll. A csillag lassan fehér törpévé alakul: a nagyon apró, sűrű és forró objektum a Naphoz hasonló csillagok végső evolúciós fázisa.

A Gyűrű-köd az egyik legfigyelemreméltóbb objektum az égbolton. 1779-ben fedezte fel Antoine Darquier de Pellepoix csillagász, majd ugyanazon hónap egy későbbi időpontjában Charles Messier is megfigyelte, és beiktatta katalógusába. Mindkét csillagász aközben bukkant a nebulára, hogy a Lant-csillagképben egy, a Gyűrű-köd közelében elhaladó üstökös útját követte.

(hirado.hu/ESA/NASA)