Vizesebb múltra utal a Mars déli jégsapkájának szárazjege

A Mars déli pólusa olyan szárazjégréteggel rendelkezik, amely harmincszor vastagabb a korábban gondoltnál. Az új eredmény azt sugallja, hogy a Vörös Bolygó több vizet hordozhatott felszínén a távoli múltban.

Míg a déli pólus jegének nagy része fagyott víz, a jégtakaró bizonyos régiója szárazjégből – fagyott szén-dioxidból – áll. Egy kutatócsapat a Mars Reconnaissance Orbiter (MRO) radarkészülékét használta, hogy kiszámítsa a szárazjég üledékek mélységét. Annak lemérésével, hogy a radarhullámoknak mennyi időbe telik áthaladniuk a jégen és visszaérkezni a szondához, a kutatók meghatározták, hogy a szárazjég-raktár közel 700 méter vastag.

Roger Phillips, a kutatás egyik vezetője szerint az üledék térfogata körülbelül a Felső-tóéval megegyező. Planetáris skálán nézve ez nem tűnhet soknak. Ám a szárazjég szén-dioxidból áll, és ennek a mennyiségnek komoly jelentősége van a Mars klímáját illetően.

Ahogy a Földön is, a Mars tengelyének dőlése szabályozza az évszakokat és a hőmérsékletet. Ám a Földdel ellentétben – amelyet egyetlen, nagy Holdunk stabilizál –, a Mars tengelye a teljesen egyenestől a közel 60 fokban eldőltig ingadozhat, amely változás kihatással van a déli jégsapkákra.„Amikor a bolygó forgástengelyének dőlése nagyon magas – a mostaninál jóval nagyobb –, akkor a szén-dioxid az atmoszférába kerül” – állítja Phillips. A gáz mennyisége így majdnem kétszerese a jelenleginek. Amikor a dőlés csökken, a szén-dioxid visszakerül a jégsapkákba.”

Az újonnan felfedezett fagyott szén-dioxid – szárazjég – eltemetett raktára a Mars déli pólusa közelében, amely harmincszor több szén-dioxidot tartalmaz, mint korábban becsülték.

A szén-dioxid egy része a ciklus egyes fázisai során elveszik, ám nagy része megmarad. Újra megfagy a pólusokon – melyek a bolygó leghidegebb pontját képviselik – egészen addig, míg a forgástengely ismét megdől, és a ciklus újra indul. A folyamat 100 ezer évig is tarthat, ami azt jelenti, hogy a bolygón állandóan változik a szén-dioxid szintje. Az eredmények a Science folyóiratban jelentek meg.

A Vörös Bolygó mai alacsony atmoszferikus nyomása azt jelenti, hogy a felszínére helyezett víz majdnem azonnal elpárologna. Azonban a megnövekedett szén-dioxid-mennyiség sűrűbb, vaskosabb atmoszférát segíthetett életre a múltban. Míg ez nem eredményezne víztömegeket, bizonyára több hely lenne a felszínen, ahol a víz nem párologna el olyan gyorsan, mint ma.

Phillips szerint a tény, hogy az atmoszferikus nyomás megduplázódna, és a jelenlévő víz nem párologna el, azt jelenti, hogy nagyobb esély lenne vízmosások kialakulására. A marsi vízmosásokat először 2000-ben észlelte a Mars Global Surveyor, és először utalt arra, hogy valamikor talán víz hömpölygött a Vörös Bolygón. A kutatók azóta vizsgálódnak, hogy meghatározzák, mikor és milyen mennyiségben volt víz a bolygó múltjában.

A vizet szükséges elemnek tartják az élet kialakulásához. Phillips azonban hangsúlyozza, hogy az atmoszférában megnövekedett szén-dioxidnak minimális közvetett hatása lenne, ha a lehetséges marsi életről beszélünk.

A több felszíni víz mellett a sűrűbb atmoszféra azt is jelenti, hogy több porvihar haladhatott át a korábbi Marson. A mai porviharok a legnagyobbak, amelyeket a Naprendszerben megfigyeltek, gyakran hónapokig is fennállnak. A felerősödött porviharok és a nagyobb mennyiségű szén-dioxid egyéb, még nem ismert változásokat is okozhatott a marsi atmoszférában – állítják a kutatók.

(hirado.hu/Space.com)