A demokrácia délibábja

Mihály király 1944. augusztus 23-án kellő politikai és katonai előkészítés után a II. világháború menetét is érintő lépésre szánta el magát. Románia átállása az ország háború utáni sorsát döntő módon befolyásolta.Mihály király a következő mondatokkal fejezte be szózatát:– A román hadsereg a szövetségesek élén és támogatásukkal át fog lépni a Bécsben rákényszerített határokon. A diktatúra ideje lejárt, az elnyomás a múlté.A magyar csapatok és a német „szellemhadseregek” küzdelme Erdélyért meglehetősen eltérő megítélést kapott a szovjet (orosz), a román, a német és a magyar hadtörténészek munkáiban.Tény, hogy a 6. német hadsereg alárendeltségében harcoló frissen alakult 3. magyar hadsereg vitéz Heszlényi József altábornagy vezetésével széles fronton benyomult Dél-Erdélybe.Vastagh György ezredes élharckocsija szeptember 13-án, délután fél 6 órakor Arad főterére dübörgött.Kilencnapnyi* magyar pünkösdi királyság következett, amely híven tükrözte a magyar főtisztek egy részének katonai és politikai korlátoltságát. Ez a fájdalmas atrocitásokkal is terhelt kilenc nap befolyásolta a magyar gimnázium tanárainak és diákjainak a helyzetét is.Blénessy Béla** tanár úr diákjainak egy csoportjával segédkezett az utcatáblák kicserélésénél. Valamilyen formában érintettek voltak Firneisz György és Calvasina Károly tanár urak is, mert a visszavonuló magyar csapatokkal együtt, mind a hárman elhagyták Aradot. A diákokat később felelősségre vonták, de ennek komolyabb következményei nem voltak.Erdély területén a harcok október 26-ára virradó éjszaka befejeződtek, de Aradon még szükség volt a szovjet katonák hadikórházára. Ez, hol másutt, mint a németek által már bejáratott helyen, a Katolikus Főgimnázium épületében működhetett csak.***A tanítás viszont megkezdődött. Az épület- és tanárhiánnyal küzdő iskola megoldhatatlan nehézségekkel találta magát szemben. Dr. Berthe Nándor is csak alapos késéssel szabadult az internálótáborból. A felső osztályokban nem sikerült beindítani a tanítást.A diákok Nagyváradon, Kolozsvárott és más észak-erdélyi városokban végezték el a következő tanévet. Többen a Moise Nicoară Líceumba iratkoztak.Az aradi román fiúgimnázium 1944/45. VIII. A osztályának tablóján, az 52 maturandus közül hat diák a Katolikus Főgimnázium diákja volt.Somló Imre, Killik László, Guttman Mihály ebben az évben tarthatnák a 65 éves érettségi találkozójukat. Ennek az osztálynak volt a tagja Heinrich Sándor is, akit később a Craiovai Electroputere Üzem vezérigazgatói székéből a fővárosba vittek, ahol miniszterhelyettesi minőségben kamatoztatta nem mindennapi szakértelmét.***A magyar oktatási intézetek körüli harc Észak-Erdélyben robbant ki, de kihatott a Dél-Erdélyben majdnem semmivé sorvasztott iskolahálózatra is.A román hatóságok a „Restitucio in integrum” szellemében meg akarták szüntetni a II. bécsi döntés után létrehozott valamennyi oktatási intézményt. Vissza akarták venni az 1919-ben államosított javakat.Ezzel szemben a szerveződő magyarság, félve ugyan, oktatási autonómiára törekedett. Ebben némi segítséget kaptak a szovjet városparancsnokoktól is.Végül a kilátásba helyezett béketárgyalásokra gondolva, külföldnek szánt üzenetként, a román hatóságok bizonyos vonatkozásban engedtek.1944. december 28-án az újonnan kiépített román tanfelügyelői hálózat mellett, Kolozsvárott felállították a Magyar Tankerületi Igazgatóságot, és több magyar tanfelügyelőséget is szerveztek.A Groza-kormány kinevezése (1945. március 6.), bár annak magyarságpolitikája meglehetősen ellentmondásos volt, a demokrácia távlatát nyitotta meg. Groza Péter néhány magyarbarát gesztusa, a Bolyai Egyetem létrehozása erősítette a magyarság reményeit.Később derült ki, hogy mindez csak a demokrácia délibábjaként tündökölt.Mindenképpen elmondhatjuk azt, hogy a korábbi dél-erdélyi helyzethez viszonyítva a magyar iskolák mozgástere bővült. Bár az oktatásban már a kommunista irányítás érvényesült, megtűrték, s már nem magániskolaként kezelték az egyházi oktatási intézményeket.Aradon a Római Katolikus Főgimnáziumban, valamenynyi osztályban 1945 őszén, a Flórián utcai épületben újraindult a tanítás. Újra megjelentek a leányok is az iskolában. Az internálótáborból már korábban hazaengedett dr. Berthe Nándor maradt az igazgató. Ficzay Dénes megkapta aradi tanári kinevezését. Hazatért Firneisz György, Calvasina Károly, majd négyéves hadifogság után Gnandt János is.Kiváló végzős osztályai voltak ezekben az években az intézetnek. Képtelenség ebben az írásban felsorolni az 1946-, 1947-, 1948-ban maturált valamennyi jeles diák nevét. Kiváló orvosok, mérnökök, tanárok életútja indult ebből, az épületét még mindig nélkülöző gimnáziumból. Kétséget kizáróan ez a társaság jelentette az eddigi kilenc évtized egyik „nagy generációját”. Utalok az ARADI MAGYAR OKTATÁS EMLÉKKÖNYVÉ-nek 66. oldalára.„Fémjelként” használom a későbbi gyógyszerészprofesszor házaspár Rácz Gábor és Kotilla Erzsébet nevét.***A Kálvin János utcai iskola épületében a “második honalakítás” az oroszok kivonulása után, 1947 nyarán és őszén történt. A hadikórház és a Szovjet Komandatura nyomait magán viselő épületet rendbe kellett hozni, újra be kellett rendezni.Egy emlékezetes Anna-bál köré tömörülve (1947. június 27.) újra megmozdultak az aradi magyar iparosok, kereskedők s immár a munkások is. Segítettek pénzzel, munkával. Az iskolában együtt dolgoztak a szülők, tanárok és a diákok.December 27-én „Műsoros délután”-t rendeztek az iskola tornatermében, a gimnázium „felszerelése javára”.1948 júniusában Nagyváradon érettségizett az Aradi Római Katolikus Főgimnázium utolsó végzős osztálya.Ennek az évnek az őszén az egyházi iskolákat állami tulajdonba vették. Romániában gyakorlatilag megszűnt a felekezeti oktatás.E sorok írója ezt az eseményt Nagyváradon egy katolikus rendi iskolában érte meg. Akkor azt hittük, összedőlt a világ, de az ősi épületben, az újjáalakult tanári kar felvállalta az elődök által kialakított szellemiséget. Így történhetett ez Aradon is. A tanári kar lényegében együtt maradt. Meglepő módon az iskola irányítását még bő egy évig dr. Berthe Nándor kezében hagyták.Ez nem lehetett véletlen. Szerepe volt ebben azoknak, a főleg tanítókból álló magyar hangadóknak, akik az oktatás szervezésében szóhoz jutottak.A gimnázium új elnevezést kapott: MAGYAR VEGYES LÍCEUM!Az iskola történetének új fejezete kezdődött el. Ennek leírása, értelmezése a soron következő részekre marad.*Erről a tragikus 9 napról a legtárgyilagosabb, a „legaradibb” krónikát Puskel Péter írta meg (Kilenc nap, Remények, félelmek, tragédiák. ARAD REDIVIVUS 1998)** Talán szokatlan módon itt pontosítok, s kérek elnézést Blénessy tanár úr keresztnevének következetlen használata miatt. Eddigi írásaimban hol Bélaként, hol Lászlóként említettem. A Béla a helyes.