„Nem vén és nem ballag a mai diák!”

Soha nem tudnám az egyházi iskolák szekularizációját megértéssel fogadni; a proletár diktatúra térhódítására csak nagyon rossz szájízzel gondolhatok vissza.A Kálvin János utcai iskola történetét tovább gombolyítva, sajátos módon, mégis teszek egy bizonyára vitatható megállapítást. Ha egyáltalán volt ennek a hányatott sorsú iskolának „fénykora”, akkor az a múlt század negyvenes éveinek a második felében kezdődött.– Az iskola 1948-ban bekövetkezett államosítása után a tanári kar együtt maradt.– Bár a „meghagyott” igazgatót, dr. Berthe Nándort egyesek „megosztó embernek” tekintették, rátermett, tapasztalt vezető volt.– A tanári kar értékes fiatal tagokkal bővült. Ficzay Dénes és Amigó Sándor évtizedekre „kötöttek szerződést” az iskolával, Schön István és Solymos Mária sajnos csak rövid időre. Lehet, hogy Amigó tanár úr a diákhumor céltáblája is volt, de az idegen nyelvek tanításában, a későbbi angoltanárok „indításában” érdemei elévülhetetlenek.A múltban a magyar szülőket kiszipolyozó „vendégtanárok” keserű emlékét a diákság által rajongásig szeretett Ion Scrima szertefoszlatta. A Magyar Vegyesből hurcolták el, a Duna-csatorna áldozata lett. Emlékét hat évtized után is kegyelettel őrzik.– A kisebbségi sors kevésbé nyomasztotta a tanárokat. A Firneisz György által már korábban, 1946-ban letett hírhedt “capacitate” vizsgát megszüntették.– A szülők az iskola mellett álltak, ragaszkodtak a magyar nyelvű oktatáshoz. Nem kellett „lasszóval fogni” a gyerekeket. Egyre több vidéki, paraszt származású fiatal vállalta a tanulást.– Tankönyvek ugyan még nem, vagy alig voltak. A tanárok részletes táblázatot készítettek, esetleg diktáltak. A diákok jegyzetekből tanultak.– Az Aradi Magyar Vegyes Líceum végzőseit szívesen fogadták Marosvásárhelyen az Orvostudományi és Gyógyszerészeti Egyetemen, Kolozsvárott a Bolyain, de érvényesültek a román nyelvű mérnöki karokon és a fővárosi Testnevelési Főiskolán is.– Willer Elemér volt a tornatanár. A testnevelést magas szinten művelte. Az iskola tágasnak nem mondható tornaterme volt az aradi kosárlabdasport melegágya. A diákok bekapcsolódtak a városi sportegyesületek szakosztályainak életébe. Kosárlabdáztak, eveztek, tornáztak, futballoztak, teniszeztek, néhányan atletizáltak is.Evezésben Pongrácz István Európa-bajnoki címet szerzett. Konyelicska Sándor kijutott a Helsinki Olimpiára, Hoffmann Éva ifjúsági országos bajnokságot nyert. A kajakos Budacsek János állandó tagja lett a román válogatottnak.Hoffmann Ágnes és Angel Kornélia a román női tornászválogatott tagjaiként váltak országosan ismertté. A teniszező Piros Dénes többszörös országos ifjúsági bajnok volt, Bauer Máriát is a legmagasabb szinten jegyezték.Heinrich Pál Tamás a magasugró Sőtér párjaként állandó tagja volt a román atlétikai válogatottnak, Perneki István diszkoszvetőként lett ifjúsági válogatott.Vadász Ernő 16 évesen bajnoki mérkőzést játszott a „nagy ITA”-ban, tartalékja volt a sokszoros magyar válogatott Tóth III-nak, és a román nemzeti tizenegy balszélsőjének, Dumitrescu III-nak.Történt mindez azokban az években, amikor egy sporteredménynek nagyobb jelentősége volt, mint egy tudományos felfedezésnek. (Lehet, hogy ez a helyzet máig nem változott.)– A Magyar Vegyes Líceumnak minden vonatkozásban tekintélye lett; a román lakosság körében is ismerték és elismerték.***Az iskolákban országszerte szerveződött a Kommunista Ifjúsági Szövetség (KISZ). Egy a szervezetet népszerűsítő összejövetelen, a Magyar Vegyes Líceumban egy bátor diák sajátos véleményt mondott.– Jól meg kell ezt gondolni. Ha valaki a korpa közé keveredik, könnyen megehetik a disznók.Különben az „egészségtelen” származású és a „templomjáró” diákok nem lehettek KISZ-tagok. Ennek az ösztöndíjak odaítélésekor is volt jelentősége.Megjelent az „osztályellenség” fogalma, az osztályharc beköltözött az iskolába.A Magyar Vegyesben a KISZ-szervezet szembe merészelt menni a tanári karral. Nem hiányzott a külső biztatás sem.„Nem vén és nem ballag a mai diák!– Széljegyzetek az aradi magyar tannyelvű vegyes líceum évzárójáról, amely semmiképpen sem illett az iskolában végzett komoly munkához. –Általában elmondhatjuk, hogy bevonult az új idők új szelleme ebbe a tanintézetbe is. De úgy látszik, még mindig nem nyitottak ki kellőképpen minden ajtót és ablakot, mert a friss levegőjárás ellenére is meglapult valahol a zugokban a múlt dohos, egészségtelen, fullasztó levegője.”(Jövő demokratikus napilap, V. évf. 1366. szám, 1949. június 16.)Ez az újságcikk akár előzménye is lehetett dr. Berthe Nándor menesztésének. Mang Ilona személyében új igazgatót kapott az iskola.Meglehetősen zavaros időszak következett. Kafflikiewiczné Mang Ilona igazgatósága belenyúlt az 1950/51-es tanévbe is. Évközben váltották le. Nem tudni miért. A végzős diákok, amikor erről tudomást szereztek, átfestették a már kész érettségi tablójukat, azon igazgató nem szerepelt.Ficzay Dénes egy későbbi alkalommal így nyilatkozott:– Megfúrtuk Mang Ilonát.Többet nem mondott.Nem kizárt, hogy a leváltás okát korábban, az 1949/50-es tanévben kell keresnünk.A szigorú Rácz tanár úr „leleplezte” a Pál utcai fiúk gittegyletét.Volt pecsét és tagdíj, zászló is:„Gittgyűjtő Egyesület, Budapest, 1889. Esküszünk, hogy rabok tovább nem leszünk.”És mi volt Rácz tanár úr talán legelmarasztalóbb megjegyzése?„– Hm, ki az a finom madár, aki a tovább-ot egy bével írja?”A Pál utcaiak után 60 évvel, 1949-ben, Aradon, a Magyar Vegyesben, a VI.-os gimnazisták „összegyűjtötték” a „Tanulócsoport Klubb”-ot.Így ahogyan olvasható: Klubb, két bével.Volt pecsét, sorszámozott tagsági könyv, alapszabály, felelős és ügyvezető elnök, természetesen pénztáros is.És lett országos méreteket öltött nyomozás, fővárosi civil és egyenruhás tisztekkel.– Ki tudja mivé fejlődik ez a csoportosulás? Konkurencia a KISZ-nek.Az osztályfőnököt, Ficzay Dénest megleckéztették és leváltották.Lehet, hogy a történtek utórengéseként menesztették a diákság körében nem különösebben népszerű igazgatót.Az igazgatói teendők végzésével ideiglenesen Gnandt Jánost bízták meg, akinek évzáró beszédét a diákság tüntetőleg szűnni nem akaró tapssal fogadta.Az új tanévben, 1951 őszén Schön Istvánt nevezték ki az intézet élére.A számos kiváló egyéniséget felvonultató VI. osztály – hozzájuk fűződik a korábban megjelentetett és betiltott diáklap, a Törekvő Ifjúság – 1952-ben leérettségizett.Az élet ment tovább. A Magyar Vegyes Líceum története nyugodtabb mederben alakult egészen 1957-ig.