Arad, a hazai evezőssport bölcsője

Értékes dokumentumkötetet hagy majd az utókorra a Viorel Bitang, Tiberiu Ţiganu és Vasile Păltineanu szerzői hármas, mely az aradi evezőssport 120 éves történelmét pásztázza végig, mindezt számos fotóval illusztrálva. Már maga a mű címe: „Az aradi evezőssport képes krónikája” is ezt sugallja.

A könyv megszületésének oroszlánrészét ismét az a Tiberiu Ţiganu vállalta magára, aki lassan már a 30. köteténél tart – így akár joggal nevezhetjük őt „az aradi sporttörténetírás atyjának” is.

 Aki eddig még nem tudta, most ezen írásból is megtudhatja, hogy a Maros menti város tekinthető a sportág hazai bölcsőjének, majd jó ideig, fellegvárának. Köszönhető mindez Arad vízisportokat szerető lakóinak és természetesen imádott Maros folyónknak is – mert ha „Maros nincs”, akkor ugye, most nem lenne miről beszélgessünk! 

E vaskos kötet (terjedelme több mint 450 oldal) ünnepélyes bemutatójára – az éppen zajló Aradi Napok egyik csúcseseményeként tálalva – hétfőn délben, a Városháza elegáns, Ferdinánd királyról elnevezett, felújított dísztermében került sor. Ahogyan erre számítani is lehetett – a város messzemenően legeredményesebb sportágáról volt itt szó! – a könyvbemutató zsúfolásig megtöltötte a termet. Öröm volt látni, hogy a székeken ülők közt felfedezhettünk párat – sajnos, sokan már nincsenek közöttünk – e könyv „hősei” közül is, vagyis azokat, akik egykor éremhalmozók voltak olimpiákon, vb-ken és Eb-ken, hogy csak a fontosabb versenyeket említsük.

Az eseményt megtisztelte – a kötet társszerzői mellett foglalva helyet – Gheorghe Falcă polgármester is.

Mi, magyarok, különös jó érzéssel lapozgathatjuk ezt a kötetet, mert a sportág aradi krónikája már „születésétől” hemzseg a magyar nevektől, és ez az idilli állapot – fokozatosan csökkenő tendenciát mutatva – a 70-es évek közepéig tart. Azóta csak elvétve találunk magyar neveket az evezőssportban. (Igaz, tisztelet a kivételnek, ez a szomorú állapot a többi sportágról is elmondható.)

Íme néhány név (a teljesség igénye nélkül) a már említett „hőskorból”: Kardos Márta, Laub Etelka és Mária (ő jelen volt), Erdős Katalin, Kormos Erzsébet, Ochsenfeld Elza, Pongrácz István, Szencsák Antal, Kurecska István, Veres Károly (ő is a teremben volt), Tamás Anna, Németh Ilona, Kabáth Mária és Bartáné Lázár Erzsébet, az 1976-os montreali olimpia bronzérmese, aki nemcsak hogy jelen volt, hanem vastapsot kiérdemlően szónokolt is. Nem magát dicsérte, hanem mélységesen aggódott a ma kialakult helyzet miatt. Ezt legjobban maga Lázár Erzsébet szavai jellemzik: „Mi, aradiak, történelmet írtunk e sportágban – mégis szívfájdalmat érzek, amikor a Maros-parton sétálva, csak elvétve látok a vízen egy-egy evezős hajót…”