Átlagos, vagyis jó évet zártak régiós sakkozóink (I.)

Kevesen tudják, hogy régiónk legsikeresebb sportága valójában a sakk – persze, tudom, sokan ezt nem is tekintik sportnak. Az erről szóló vitát most tegyük félre, helyette inkább tekintsük át – persze a teljesség igénye nélkül – régiósaink idén elért sikereit.

Kezdjük néhány statisztikai adattal, mely ékesen bizonyítja, hogy a nemzetközileg is jól jegyzett hazai sakksport epicentruma itt, a mi régiónkban „tanyázik”, és ez így van már jó néhány évtizede. 

Ha csapatsportágként elemezzük e sakk-statisztikát, régiós fölényünk szinte megdöbbentő: a szeptemberben, Mamaián lezajlott férfi Szuperligában idén szereplő csapatok (tízről van szó) fele innen került ki! Így az sem keltett meglepetést, hogy a bajnoki cím – immár ki tudja hányadszor? – ismét Temesváron „landolt”: a győztes gárda, immár sokadszor, a Sergiu Grünberg által oly mesterien menedzselt AEM-Luxten lett. Idén, az amúgy is nagyon erős csapatát – itt játszanak, többek közt, Constantin Lupulescu, Mircea Pârligras és Vladislav Nevednichy nagymesterek is, mindannyian a férfi válogatott alapembereinek számítanak – két légióssal, az ukrán Andrej Volokityinnel és a magyar Berkes Ferenccel „turbózta fel”, és ez  meg is hozta a várt  a sikert. A csapat húzóemberének a 2. táblánál játszó Berkes „Feri” bizonyult, aki 8 partijából 7 pontot tudott összegyűjteni.

A többi régiósok helyezései: 4. Temesvári Medicina (tőlük is dobogós helyezést vártak), 6. Lugosi VSK, 9. Szentandrási SK, 10. Kudzsiri SK (utóbbi kettő így sajnos kiesett!). Egyikük helyére azonnal „jelentkezett” a két nagymesterrel (az ukrán Siskin és a most Spanyolországban élő Mihai Şubă, a 70-es–80-as évek legjobb román sakkozója) is kiálló Resicabányai Muncitorul – ezt a szintén 10 csapatos, A-divízióban elért, még feljutást érő 2. helyükkel érdemelték ki. Ugyanitt a Kudzsiri VSK az 5., a Dévai SK a 7. helyen zárt.

A harminc csapatot foglalkoztató B-divízió sem nélkülözi régiósainkat: itt szerepelt az Aradi Vados (hajszálnyira maradt le a feljutást jelentő 2. helyről), az Újbesenyői SK, valamint a komoly sakkélettel büszkélkedhető kudzsiriak újabb három (!) csapata. 

A férfiakhoz hasonlóan a női (mindössze nyolccsapatos, a férfiakéval egy időben lezajlott) Szuperligában is régiós dömping tapasztalható. Ennek egyetlen szépséghibája, hogy az idei bajnoki cím a Bukaresti VSK vitrinjébe került, amelynek sikerült az egymással is óriási presztízscsatákat vívó két temesvári csapatot, az ezüstérmes AEM-et és a harmadik helyre befutó Medicinát is megelőznie. Közvetlenül a temesváriak mögött a Lugosi VSK végzett, míg a sereghajtó Aradi UAV kiesett.

Figyelemre méltó, hogy ifi sakkozóinknak is sikerült egy csb-s aranyérmet haza (pontosabban: Temesvárra) hozniuk: ez a bravúr az 1. sz. ISK U20-as korosztályúaknak adatott meg (itt Robin Dragomirescu, Foişor Veronica és Daniel Şiclovan tologatja, ügyesen, a bábúkat)

És ha már a csapateredményeket taglaljuk, nem feledkezhetünk meg régiós sakkozóinknak a román válogatottal elért idei sikereiről sem. Ezek közül messzemenően a legjelentősebb a szeptemberben, Isztambulban lezajlott sakkolimpián elért eredmény.

A részt vevő 150 ország közül a 25. helyre esélyes férfi válogatottunknak sikerült a nagyon előkelő nyolcadik helyre beérnie, megelőzvén olyan sakk-nagyhatalmakat, mint például az összes sztárjait felvonultató, eredetileg 4. helyre várt magyarokat is! E csapatban szerepelt a korábban említett három AEM-es nagymester is.

Ha lúd, legyen kövér alapon a női válogatott is kitett magáért: az olimpia előtt (127 csapat közül) mindössze a 10. helyre rangsorolt Romániának a nagyon előkelő ötödik helyet sikerült megcsípnie! Mögöttük olyan erős válogatottak végeztek, mint Grúzia (3. favoritok), az USA (5.), Lengyelország (7.), vagy Örményország (8.). Ezt a csapatot erősítette az első táblán játszó, elnyűhetetlen Cristina Foişor (AEM), és a medicinás Sandu Mihaela is.

Régiósaink egyéni versenyeken elért idei sikereiről egy elkövetkező lapszámunkban fogunk megemlékezni.