Betűportrés gyöngyszemek

Egy-egy esztendő vége felé, sajnos, hajlamosak vagyunk gyakrabban tollvégre tűzni a negatív kritika alanyait, s kevésbé foglalkozunk/értékeljük sporttársadalmunk gyöngyszemeit. 

A hölgyeket portrésítani egészen különös feladat, kiváltképp egy író ember számára, akinek egyetlen kifejezési forrása a betű, illetve az azokból összerakott szó. Ezzel szemben egy művésznek (festő, szobrász, karikaturista stb.) több, változatosabb, intenzívebb a kifejezési eszköze. Ezzel együtt vállalom az önmagam által diktált kihívást. Indulásként ma két kiválóság portréját igyekszem körvonalazni anyanyelvünk legértékesebb (szó)kincsével.

***

Otilia Bădescu asztaliteniszező nemrég visszavonult az aktív sportolástól, s most már, túl a 40-en, ráállt az utánpótlás-nevelésre. Ez idáig nincs semmi különös, amivel kiérdemelné a betűportrét. A néhány évig Japánban is igazolt pingpongozóként szereplő Otilia a román válogatott színeiben is sok fényes érmet szerzett a különböző világversenyeken. Szóval, igencsak mindent elért eddig, amit egy aktív élsportoló elérhet. Mégis, engem az emberi tartása, a szerénysége, szelídsége és nem utolsósorban bámulatos műveltsége fogott meg. Legalább két évtizede ismerem személyesen ezt a besztercei születésű társadalmi gyöngyszemet, aki tiszteletbeli aradinak is tartja magát azok után, hogy a Városi Sportklub igazolt sportolója is volt. Nem véletlen ezek után, hogy ragaszkodott a néhai Prokopecz Emil válogatott edzőhöz, valamint az aradi szakmai stáb további tagjaihoz: Lészay Magdolnához, Căruceru Liviához, Kakas Árpádhoz, akiktől – elmondása szerint – rengeteget tanult mind szakmailag, mind a sportemberi magatartást illetően. Otilia Bădescu soha nem kimagyarázással, bűnbakkereséssel vagy egyéb indoklással próbált kibújni a feladat alól, ha netán annak teljesítése kevésbé sikerült. Még akkor is önmagát marcangolta, ha netán sérülés miatt nem tudott megjelenni egy-egy versenyen.

A napokban a hazai közéleti rádió állandó péntek éjszakai jeles, élőben sugárzó műsorának volt a vendége. Még a zenepszichológus képzettségű műsorvezető-szerkesztőt is ámulatba ejtette Otilia Bădescu a muzsika, a színház s általában a művészet terén tapasztalt ismereteivel. Szókincse, kommunikációs képessége nemkülönben bámulatos. Vérbeli egyéniség, bár eddigi élete során soha nem az egyéniségének fitogtatására törekedett.

***

Brosovszky Mónika sokszoros gyermek-, ifjúsági és felnőtt kosárlabda bajnok, több mint százszoros válogatott játékos; jómagam Arad, illetve a sportvilág csodájaként tartom nyilván. Apró gyermekkora óta ismerem személyesen, soha egy szikrányi negatívumot nem lehetett mondani/leírni emberi magatartásáról, illetve sportemberi viselkedéséről.

Káprázatosan eredményes és bámulatosan hosszú aktív sportpályafutása (márciusban lesz 38 éves!) oly színes és kifejező, mint például egy Pataky- vagy Takács-festmény.

Mónika játszott Magyarországon és Târgoviştén is. Ám olyannyira szereti szülővárosát, Aradot, mint az igen fiatalon elhunyt édesapja, Brosovszky László egykori labdarúgó, ezért rendszeresen hazatért, és továbbra is csak a sportéletbeli újabb feladatok, kihívások foglalkoztatják, nem pedig az esetleges visszavonulás gondolata.

Mónika időközben anyuka lett, kisfiának nevelése azonban nem fékezi  sporttevékenységében. Gondolati, érzelmi tisztasága révén gyakran mondogatom magamban: ha Brosovszky Mónika nem csinált volna semmi különösen ez idáig, tisztelettudó magatartásával, önzetlenségével már kiérdemelte nálam a betűportrés gyöngyszem általam alapított díjat.

Berecz Sándor