Búcsúparti – nyugalmazott egérbemondással

– Érzelmileg nem kellemes vállalkozás a felelősségteljes, mindig, minden körülmények között rendelkezésre álló adogató-partnerrel való búcsúparti…

– Ez irányú ars poeticám változatlan: a csúcsintelligenciájú elfogadja, hogy minden véges. Így aztán, például, a sportélet nélkülem is halad majd tovább.

– Mégis, hogyan éli meg évtizedek múltán eme – szerintem – szívszorító érzést?

– Nos, ha az ember állandóan készenléti állapotban van, mindenkivel és mindennel kapcsolatban, akkor ama felkészülési állapot elvileg zökkenőmentesen mindent leköröz.

– Ezek szerint soha nem érte még meglepetés?

– Nálam a meglepetés kifejezés azonos a csalódással. Ebből következik, hogy csak az, illetve aki képes meglepetésben részesíteni, amiben, illetve akiben csalódok. Hál’istennek az ilyesmiből nem sok részem volt.

– Továbbmenve az okfejtéssel: állítható az is, hogy soha semmi és senki nem tudta kihozni a béketűrésből?

– Elvileg így van. Néha-néha az ember kissé kiborul ugyan, ám ennek mértéke nem szabad meghaladja az elhanyagolás szintjét. Elképzelhető, például, hogy három és fél évtized alatt mennyi izgalmat él át egy újságíró a sportéletben, ám, ha nem készül fel kellőképpen azok kivédésére, akkor idejekorán kidőlhet.

– Hogyan lehet oly szellemi frissességgel végigcsinálni a sajtóban az ön által említett nem kevés időszakot?

– Az önpusztítás tényezőinek (alkohol, koffein, nikotin stb.) teljes mértékű kihagyásával. Továbbá: testneveléssel, illetve valamiféle rendszeres testmozgással, még az 50-en túl is.

– Mit üzen azoknak, akikért tulajdonképpen tette a dolgát?

– Sajnos, olvasóink/olvasóim bizonyos része már nem olvashatja eme búcsúparti „nyugalmazott adogatásait”. Akik viszont megvannak, kívánom, hogy legalább olyan sportszerűen éljenek, mint jómagam. Ugyanis ez az egyetlen terület, mellyel valamennyien önkezűleg odahathatunk, hogy elviselhetővé tegyük földi létünket.

Adogató: Berki Fláviusz