„Nyugalmazott” adogatások

„Csikar”-féle igazságok

2012. május 1. 20:48 (kedd) /

– Mindenekelőtt: mit szól a manchesteri rangadóhoz?

– Elképesztően alakulnak az európai labdarúgó-bajnokságokban az évadvégi hajrák. A legkirívóbb helyzet Angliában alakult ki, ahol a Manchester United visszataszítóan szerepelt egy olyan mérkőzésen, melyen egy teljes évad kudarcát kozmetikázhatta volna, legalább egy döntetlennel. Ám épp az volt a hiba, hogy Alex Ferguson mester egy pontért lépett pályára csapatával a City vendégeként; így aztán a helyi rangadó rangon aluli 90 perccé alakult, melyen az United mindvégig alárendelt szerepet játszott, s végül a kevésbé ismert Manchester City megérdemelten győzött.

– Egy dolgot nem értek: ha egy edző csúcsra ér, akkor neki mindent szabad?

– Ez az egyetlen dilemma számomra is, mármint az, hogy a Manchester United klub anyagi támogatói meddig képesek eltűrni Ferguson mester packázásait. Ugyanis erős túlzás az, amit Alex Ferguson művelt csapatával a 2011–12-es bajnoki évadban. Különféle taktikai húzás címen összevissza kavarta csapatát, hogy annak játékosai szakmailag már alig-alig ismerik egymást. Lévén, hogy minden bajnoki fordulóban más-más 11 alapjátékost szerepeltetett.

– Hazai vizekre evezve, érdekes, hogy lecsendesült hirtelenjében a román játékvezetők körüli cirkusz. Valójában minek köszönhető ez?

– Az első külföldről hozott játékvezető még viszonylag kifogástalanul működött közre a román bajnokságban. Ám a szerb bírót az elmúlt hét végén egy cseh játékvezető követte, aki tulajdonképpen „szétverte” azt a Rapid–Steaua rangadót, amely valójában – a játékvezetést leszámítva – is rangtalan maradt volna szakmailag. Soha nem történt meg velem az, hogy bele-bele aludjak a három bukaresti csapat egymás elleni bajnoki találkozójába. Oly gyatra volt mindkét 45 perc, hogy az ember legszívesebben kiment volna a Maros partjára egy szellőztető séta erejéig, ha nem lett volna éjszaka.

A szakmai hiányosságokon túlmenően egyvalami valóban pozitív töltetű: a játékvezetés körüli viszonylagos csend.

Az 1956-os, zűrös politikai időszakban Sándor Károly, a népszerű „Csikar” a bécsi állomásról tért vissza Budapestre azok után, hogy a sportnapilap azt állította: a Hungária körutat nem lehet elképzelni „Csikar” nélkül. Ferguson mester is kapott efféle megjegyzést, amikor csapata kiesett a BL-ből, ám ő nem követte „Csikar” példáját.

Adogató: Berki Fláviusz

Fogadó: Berecz Sándor

Hozzászólások