Egyeseknek öröm, másoknak bánat

Manapság az ifjúság jó része szerint karácsony vezérfonala a gomba módra szaporodó kereskedelmi központok (plázák) felhozatala, s kevésbé Jézus születése. 

Míg utóbbi szerény háttérben (jászolban) jött világra, a merkantilista toronyházak gyakran az előzetesen földgyaluval lerombolt, illetve leradírozott sportbázisok helyére telepednek. 1989 előtt hasonló recept szerint tömbházak kerültek műemlékek helyére. Szerencsénkre akkortájt voltak/éltek még Aradon olyan buldózer-politikát ellenző, illetve ellenszegülő vérbeli lokálpatrióták, mint például Milos Cristea főépítész vagy Sârbuţ Iosif színházi szakember, papíron amatőr, ám valójában profi módon gondolkodó és tevékenykedő városvédő. Sajnos, előbbit a gyógyíthatatlan kór, utóbbit előrehaladott életkora gyomlálta ki közülünk. Annak idején nekik sikerült hozzájárulniuk, például, Arad központja történelmi és építészeti arculatának megmentéséhez, élén a Hirchl-házzal, melyre különösen fájt egyesek foga. Ám a helyi ellenzék akkortájt még oly erős volt, hogy említett épület, amely színházként, majd filmszínházként működött, még mindig áll. Igaz, a tetőzet javításán kívül nemigen sikerült egyébre pénzt kicsikarni. Miközben a Hirschl-ház – hála az ellenzéknek! – megmaradt, sorra tűntek el a sporttelepek: a Vagonul pálya, AAC pálya (később CFR stadion), Indagrara pálya, illetve a helyére épült ARIS pálya. A kerületi sporttelepek fokozatos eltűnését már nem is részletezem. Erről mindössze annyit: legutóbb a mikelakai egykori Olimpia, később Telecom néven ismert pálya került végveszélybe.

Sajnos, a sportmozgalom ilyetén történő amputálása nem egyedi, s nem kimondottan hazai jelenség. Szegedi tollforgató kolléga panaszos hangulatában elmondta: a Tisza-parti városban mintegy tucatnyi sporttelep szívódott fel az utóbbi két évtizedben.

Nem az a baj, hogy plázák épülnek, hanem azok területi elhelyezése történik – érthetetlenül! – a sportolás rovására. Arad igazán nagy területen fekszik – Bukarest mögött egyesek szerint a második –, a népsűrűsége viszonylag alacsony, tehát lakatlan telek van bőven, mégis rombolás útján építkeznek eme sajátos közép-európai demokráciában.

Megvallom: most már a város szívében elterülő Gloria pályát is nagyon féltem. Időlegesen az egyik egyetem béreli, ám a tevékenység takaréklángon zajlik, hiszen a szóban forgó sporttelep igen lerobbant állapotban van, s éppen a tulajdonlási bizonytalanság miatt késik, illetve marad el már két évtizede a teljes felújítást meg célzó beruházás.

Sârbuţ Józsi bácsi, aki szinte napi vendég volt a magyar újság szerkesztőségében, éppen másfél évtizede ekképpen vigasztalt: maga még megérheti az újkori Gloria pálya-avatót, én már biztosan nem. Egy év múlva örökre magamra hagyott az esetleges szalagavatás reményével.

Berecz Sándor