Elment a „legnagyobb”

Meghalt Pelé, a legendás focista, születésekor Edson Arantes do Nascimento.

Az 1962-es világbajnokság után jegyeztem meg nevét, a világgal együtt, tudván, hogy a hosszú név nem spanyol vagy portugál grandot, hanem egy szegény sorban – a grundon, a homokos tengerparton, magyarázták volt akkoriban a szolgálatos tudós focielemzők – felcseperedett szupertehetségű focistát jelöl.

Pelé, kétségtelenül, a futball zsenije volt.

Hogy ő volt-e a világ valaha volt legnagyobb focistája, ahogy sokan mondják, azon lehet vitatkozni. Mint ahogy a fizikai mennyiségekkel nem mérhető más dolgokat is. Ki merné kimondani, hogy ki (volt) a világ legszebb asszonya, melyik a világirodalom legjobb regénye, verse, a legszebb festménye stb.

Az azonban tény, hogy mindeddig, egyetlenként három világbajnoki címet is bezsebelt hazája csapatával. Óriás volt, de a legnagyobb, legzseniálisabb hadvezér se nyerhetett volna csatát csapatának közreműködése nélkül.

Bármely egyéni sportvetélkedőben az induló magára van utalva, a csapatsportokban bizonyos mértékben társainak is kiszolgáltatva. Az egyéni sportágakban pontosan meghatározható mennyiségek (másodperc, centiméter, kilogramm stb.) alapján mérhetőek a teljesítmények – de a csapatsportokban?

Hogy Pelé, a brazil „fekete gyöngy”, avagy Messi, a brazil–argentin örök (na jó, csak úgy hetven-nyolcvan éve létező) riválisok csapatának egyike volna-e a legjobb valaha élt focista – mert ott van a sorban az argentin Maradona, meg más is, tán még a magyar Puskás is), azt ítélje meg ki-ki saját meggyőződése szerint.

Ami egyértelmű: Pelé az eddig élt legnagyobbak egyike.

Ami a magam szemében számít: emberileg is kiváló. Amikor Maradona anyjának állítására, miszerint fia volt a világ legnagyobb focistája, az erre rákérdező újságírónak azt válaszolta: „Hát rácáfolnék egy édesanyára?”

Egy foci-ikonnal pár napja szegényebb a világ. Ugyanakkor gazdagodott egy örökké élő legendával.