Elvnélküliség és vezértelenség

● Csodálatom és tiszteletem azon szerencsétlen, törzsi viszonyokban tengődő színes bőrű dzsungelnép iránt, amely a XXI. században a nélkülözés, a primitivizmus, a sorstalanság ellenére képes az előbbre lépésre. Még akkor is, ha viszonylag parányinak tűnnek az eredmények, ám azok legalább kimutathatók, léteznek. ● Sajnos, a hazai labdarúgásban még elektron-mikroszkopikus nagyságú javulás sem tapasztalható; lett légyen szó a játék minőségéről, a szereplők hozzáállásáról/magatartásáról, nemkülönben a már-már divatossá lett slágertémáról, a játékvezetésről. Utóbbi most már olyan méretekben került a paradoxonok kereszttüzébe, hogy – jómagam – kabaréműsor vezető betétszámaként érzékelem és értelmezem. S annak függvényében megmosolygom, s biztos vagyok abban, hogy olvasóink többsége is ezt teszi, ha megfigyeli az alábbiakban, például, a játékvezetői tevékenységet megcélzó, röhögőgörcsöt is kiváltó legfrissebb tényeket. ● Kérem, képzeljék el, hogy a legújabb cinizmus előadója az az Adrian Porumboiu csapattulajdonos, aki egykoron jegyzett nemzetközi játékvezető volt. Eme átvedlett, sportvezetőnek nehezen titulálható egyén, azzal vádolja az egyébként 2011-ben legjobban működő Cristian Balaj játékvezetőt, hogy az a legfoszlottabb jellemű bíró, mivelhogy – szerinte – évek óta a Kolozsvári CFR, illetve az erdélyi csapatok támogatását tűzte ki zászlajára. Balaj mellett Kovács István és Ovidiu Haţegan is „feketelistás”. És, ha a leglehetetlenebbül ítélkező Alexandru Tudor játékvezető is a tavaszi idénytől az eddigi honorárium felét kapja, akkor ő messzemenően kiáll a bukaresti sípmester mellett. Egyébként a szakszövetség és a professzionista liga valóban abban spekulál, hogy a bajnokság második felében a nettó 5400 lejes mérkőzésenkénti honoráriumot felére csökkenti. ● Kérdem én, ha Adrian Porumboiu oly gerinces klubvezetőnek tartja magát, akkor miért csak Tudor mellett áll ki a borítékfelezés kapcsán. Gondolom, minden tisztelt olvasónk azonnal rájött a válaszra. ● Miközben Adrian Porumboiu Tudor játékvezetőért hullajtja könnyét, a román labdarúgás teljesen ellehetetlenedik. Sajnálom, de jómagam nem tudok segíteni Tudor anyagi helyzetén, ha netán valóban csak 2700 lejjel fog távozni egy-egy levezetett elsőligás mérkőzést követően a pályáról. ● Lám, sem elv, sem kellő vezér nincs manapság labdarúgásunkban. A káosz most már oly méreteket ölt a hazai futballtevékenység minden zegzugában, hogy ember legyen a talpán, aki a jelenlegi viszonyok között, és a jelen szereposztással képes legalább oly icipicit előrelépni, mint a bevezetőben említett szerencsétlen sorsú bennszülöttek. ● Hja, a dzsungelben legalább működik egy sajátos elv, a fegyelem, s eme elvet van, akik kivitelezzék, hiszen a többség által elfogadott vezérrel rendelkeznek, ami a hazai futballban legalább két évtizede nincs.

(Berecz)