Európa-napi méltóság és ökölcsokor

● Hajdanában, Arad talán minden idők legkeresettebb vállalati étkezdéjének szomszédságában tengette magányos napjait, Makay Margit legendás színművészre emlékeztető alkatával, az a 90-es éveiben járó néni, akit a fertálybeliek Muroknéként emlegettek, mert nem szerette a répafőzeléket. Szegényke oly gyengécske volt már erőnlétileg, hogy Mezítlábként ismert barátnőjét kérte meg napi rendszerességgel ebédjének hazavitelére. Fizetségként répafőzelékkel szolgált, hiszen mással nemigen rendelkezett. A márciustól novemberig lábbeli nélkül „röpködő”, 70 év körüli Mezítláb kapott az alkalmon, s hetente kétszer-háromszor is becsapta megbízóját. Egyik napon Murokné türelmét vesztette, és hirtelenjében az ételhordót Mezítlábhoz vágta; láss csodát aznap éppen murokfőzelék volt a második fogás. ● Eme valós, megrázó történet a bukaresti Európa Liga-döntő alatt játszódott le újfent bennem. Tudniillik, az Atléticót kevésbé kedvelők folyvást emlegették: nem lehet igaz, hogy mindig ez a madridi gárda győz. Kérem, a szerda esti spanyol–spanyol találkozó valóban az Atlético Madrid sima sikerével zárult. Holott aligha hiszem, hogy e két együttes újbóli megmérettetése esetén az Atlético több mérkőzést nyerne meg, mint a baszk együttes. ● Az Atlético sima sikere ellenére az Athletic Bilbao méltóságos magatartása számomra többet ért. A baszk csapat játékosai őszintén könnyeztek a mérkőzés után; vesztesként, européerként viselkedtek. ● Mi, sajnos, sok fényévnyire vagyunk az efféle méltóságtól. Éppen Európa Napjának előestéjén bizonyosodott be újfent: uniós tagként hiányosak az européerséggel kapcsolatos magatartásformák mifelénk. Ami kedden este a Szamos-parti városban történt, az nem csupán a negatív szélsőség véletlenszerű fellángolása, hanem az európai tagságra mért ökölcsokorral felérő szégyenfoltnak számít.