Ha az utolsó húsz perc nem lett volna…

Szombaton este az UTA Bukarestben, a Nemzeti Arénában súlyos, háromgólos vereséget szenvedett az ország egyik legjobb csapatától, az FCSB-től.

Nem hinnénk, hogy bárki – ha csak a legmegátalkodottabb szurkolók nem – merész álmokkal néztek volna a találkozó elé, habár az aradi együttes eddigi első ligás szereplése alatt végrehajtott már egy-két bravúrt idegenben. Ezúttal azonban a papírforma érvényesült, s a nézőnek (a közönség nélkül lejátszott mérkőzést a tévében lehetett látni) nemigen lehetett az a benyomása, hogy az aradiak igazából megszorongathatták volna a fővárosiakat, akik az első percektől rátelepedtek a vendégekre, s a 14 percben csak a szerencse, no meg a kapufa mentette meg a Maros-partiakat a góltól egy szabadrúgásnál. Igaz, úgy negyedórával később   

az aradiak is rúgtak egy kapufát, ezen túl pedig mondhatni bravúrosan védekeztek – minthogy sokáig megmentették kapujukat a góltól, még azután is, amikor az 57. percben egy játékosukat (Roşut) kiállították.  Aztán jött a 75. perc, amikor a játékvezető 11-est adott a fővárosiaknak, s azok belőtték.

Az egygólos vereség akár tisztességesnek lett volna mondható, de aztán jött a 90. percben, meg a hosszabbításban szerzett újabb FCSB-találat…

Bálint László edző a mérkőzés után azt nyilatkozta: nem a kiállítás döntötte el a meccs sorsát.

Valóban nem, szombaton a házigazda, igaz, ami igaz, jobb volt a vendégeknél.