Ki vállal futballszentelést?!

Mottó: A (sport)élet olyan, mint a folyóvíz; szüntelenül halad, míg a medre marad.

– Az óévben fokozatosan visszaesett az olasz, a német és a spanyol labdarúgó-bajnokság az európai csúcs-küzdelemsorozatok közül. Aztán az új esztendőben lejátszott első angol bajnoki forduló eredményei láttán újabb valóságot kell rögzítenünk: a futball őshazájában is erősödik a mélyrepülés, mint még korábban soha az eddigi másfél évszázad alatt. Mi lesz velünk foci nélkül?

– Az aggódás jogos, s ezúttal javaslom, próbáljunk meg a megoldás irányában elindulni, hiszen a zuhanás okait korábban kiveséztük.

Nos, vízkeresztkor összefutottam egy barátommal, aki egy nyakas üveget szorongatott a hóna alatt. Kérdésemre elmondta, szenteltvízért megy, ugyanis egyértelmű – szerinte –, hogy a letisztulás/megtisztulás minden téren elkerülhetetlen. (Gondolatban azonnal idevágó alanyként a futball is eszembe jutott.)

– Jómagam is úgy érzem, hogy a legnépszerűbb labdajátékra is ráférne a szentelés. De ki vállal futballszentelést?

– Flávi, nem titkolom az idevágó ötletemet sem. Gyanítom azonban, hogy nincs annyi szenteltvíz e világon, amennyi a futball letisztulásához kellene…

– A címbeli kérdés tehát költőinek tűnhet, ám jogos és valós, hiszen a futballvilág önerőből valóban már nem képes levakarni magáról ama rétegesen reátapadt szennyet, amelyben immár hosszú-hosszú évek óta, egyre gyakrabban megmártózik. És most már hallani szeretném a korszakalkotó ötletét…

– Megvallom: a helyzet súlyossága láttán szükségét érzem egy fociszentelési világnap kijelölésének, amikor is a földgolyó valamennyi templomában, egy időben áldoznának fél órát a labdarúgósport illetékes képviselőinek részvételével. E javaslat rendkívül komoly szándékból ered, hiszen valóban óriási szükség van a labdarúgásban is mind a lelki, mind az erkölcsi megtisztulásra.

Ha nem sikerülne valamilyen kézzelfogható megoldást találni, akkor, sajnos,  a labdarúgósport akár a népirtás forrásává válhat.

– Erre is szeretnék konkrét példát kapni…

– Hál’istennek példa van rá bőven, csupán a helyszűke kötelez a tömörítésre. Itt van, például, a sérülések tömkelege, melyek egyre több futballistát tesznek időlegesen vagy véglegesen partvonalon kívülre. S itt, hadd jegyezzem meg, hogy a sérülések ma már kevésbé vétlenség, jobbára műveletlenség, érzéketlenség, neveletlenség eredményei.

Aztán egyre nagyobb teret hódít a sportfogadási botrányok terjedése. Sajnos, e negatív, és rendkívül erkölcstelen folyamat a labdarúgásból indult ki, ám ma már villámgyorsan terjed épp úgy a kosárlabdában vagy a kézilabdában is.

A labdarúgásban bekövetkezett merkantilizmus ugyancsak hatalmas teret szakít magának hétről hétre. Ugye, egy bizonyos összeg kerül a számlára, megint más összegről tárgyalnak, s a különbség bizonyos zsebekben köt ki.

– Hát, valóban jól jönne a futballszentelés!... Csakhogy ennek kivitelezéséhez mi ketten kevesek vagyunk…

Adogató: Berki Fláviusz

Fogadó: Berecz Sándor