Lékről horgásztam

1973 márciusában költöztem be Romanilor úti lakásomba. Egy ilyen négyemeletes tömbház lépcsőházában a lakók hamar összeismerkednek. Így ismertem meg egy, a földszinten lakó szomszédomat, Sanyi bácsit, aki szintén nagyon szeretett horgászni. 

Első találkozásunk alkalmával azonnal a horgászásról kezdtünk beszélni, és így tudtam meg, hogy ő elsősorban csukára szeret horgászni.

Talán két hét telhetett el, amikor Sanyi bácsi felkeresett és meghívott egy léki horgászatra. Szégyen, nem szégyen, be kellett vallanom neki, hogy én bizony még lékről nem horgásztam. Elmosolyodott és csak annyit mondott: „majd megtanulod!”. Ez után még következett néhány tanács a felszerelést, öltözködést, lábbelit stb. illetően.

Szombatra terveztük a kiruccanást a glogováci erdőben lévő Maros holtágra.

A tervezett napon reggel 9 órakor pakolni kezdtünk szomszédom Trabantjába. Eléggé hideg volt azon a reggelen, de a hó nem volt nagyobb 2 cm-nél.

Amikor megérkeztünk és kezdtünk kipakolni, csak elcsodálkoztam, hogy mik kerülnek elő a csomagtartóból: két vastag, kb. fél méter átmérőjű szivacs, kötél, két fejsze, egy kisebb lapát, és még sok más. Nagyjából sejtettem, hogy általában mire valók, csak a kötelet nem értettem. Meg is kérdeztem Sanyi bácsitól. Megmagyarázta: a kötél azért van, ha netán egyikünk alatt beszakad a jég, ezzel húzza ki a másik. Elmosolyodtam, de végül beláttam, hogy igaza van.

Következett a lékvágás amit ellestem szomszédomtól. Kaptam egy fejszét és kb. 10 méterre arrébb nekifogtam és kivágtam egy 30 cm átmérőjű léket. A két lék kivágása hatalmas robajjal járt, ami szerintem a halaknak nem nagyon tetszhetett, és biztosan odébb húzódtak.

Megkaptam a két szivacs egyikét, amit székemre tettem, meg egy kartondarabot, amire a lábamat tehettem. Kezdődhetett a horgászás.

Kishalam persze nem volt, csukázáshoz felszerelésem se igazán, ezért lerövidített kézibotommal megpróbáltam keszegfélét, esetleg kárászt akasztani, mert vörös gilisztám az volt. Előző este főztem egy kis puliszkát, abból szórtam be egy keveset a lékbe. Sanyi bácsi kárászt kínált fel a csukáknak egy úszós felszerelésen.

Már több mint másfél óra telt el és sem nekem, sem szomszédomnak nem jelentkezett a jég alól semmi. Már nagyon kezdtem unatkozni, meg egy kissé fázni is, amikor megmozdult az úszóm. Lassú, gyámoltalan pöccintgetés volt, de azért bevágtam. Valami megmozdult a zsinór végén. Emeltem is felfelé. Nem akartam hinni a szememnek, egy 40 gr körüli kárász került a jégre, életem első jég alól fogott hala. Sanyi bácsi odajött, megnézte a halat, megveregette a vállamat és azt mondta: „látod, így kell ezt csinálni!”.

Délután két óráig sikerült még hat kárászt és három vörösszárnyú keszeget fognom. Szomszédomnak is sikerült egy másfeles csukát akasztania.

Büszkén és nagyon megelégedve fogtam hozzá a pakoláshoz. Megfogadtam, hogy legközelebb csukázó felszerelést is hozok magammal, hátha sikerül nekem is egy „krokodilpofájút” fognom.

Kádár Tibor