Meggy nélkül nem megy…

● Volt fertálybeli ismerősömnek nagyon megízlett a tőszomszédja által készített meggybor. Kertecskéjében a gyümölcsöt mindössze némi szerény minőségű szőlő képviselte. Gondolt egyet, és hirtelen döntése ritkaságszámba menő újítást eredményezett: szőlőjét a likőrkészítésből ismert meggyeszenciával tarkítva erjesztette. A kísérleti terméknek a meggyillata ugyan jó volt, ám összességében élvezhetetlen kotyvaléknak tűnt. ● Képletesen szólva: nagyjából ekképpen fest az Aradi ICIM Univ. Goldiş női kosárlabda-csapata is. A felületes szemlélőnek az aradi sárga-kék mezes lányok esztétikailag még vonzónak tűnhetnek, ám szakmai szemszögből az igényesebb szurkolóknak és szimpatizánsoknak immár jó ideje élvezhetetlen a játékuk. Így aztán nem véletlenszerű, hogy az aradi együttest ráadásul úgy ütötte ki az elődöntőben a szatmári csapat, hogy utóbbi vendégként is képes volt győzni; sőt, már az első hazai mérkőzésen is kínkeservesen győzött csak az ICIM, mintegy jelezve, kiégőfélben van ama bizonyos motor. ● Az aggasztóbb az, hogy a nyolcszoros bajnok aradi női kosárlabdacsapat mostanság nem tűnik jövőképesnek szakmailag. A nagy hiba, hogy egyre nehezebbnek tűnik a talpra állás. ● Az ICIM Univ. Goldiş esetében az ok-okozati viszonyt most nem kívánom részletezni, ám valami mégis kikívánkozik belőlem: egy éveken át sikeresen szereplő újabb aradi csapat szakmai zsákutcába került. Efféle helyzetet korábban már átéltem. Ugyanis az Aradi Gloria férfi kézilabda-csapatáról van szó, amelyet azáltal érte egykoron az első övön aluli szakmai ütés, hogy teljes mértékben megyehatáron kívüli edző irányítása alá került. Nos, az ICIM Univ. Goldiş-nál is rendre kigyomlálták a helyi származású edzőket (Dávidházy Imre, Wünsch Szilárd, Adrian Budurean, Steinhübel István stb.), mint annak idején a már említett aradi férfi kézilabdacsapatnál, amely – láss csodát! – szintén sárga-kék színű mezben szerepelt… ● Adja a Teremtő, hogy ezúttal a megérzéseimnek ne legyen valós alapja!...