Nelson Mandelát a temesváriak is gyászolják

Az elmúlt héten Johannesburgban, 95 éves korában elhunyt Nelson Mandela, a Dél-Afrikai Köztársaság első fekete bőrű elnöke, aki 1993-ban Nobel-békedíjat is kapott.

A korábban apartheidellenes aktivista 1990-ben szabadult 27 évig tartó politikai fogságából, majd 1994-ben elnökké választották. Mandátumát kitöltve, az 1999-es választásokon már nem jelöltette magát.

Visszatérve mandátuma első hónapjaira: Mandela egy olyan országot „örökölt”, ahol nap mint nap farkasszemet néztek egymással feketék és fehérek – e szakadék szinte áthidalhatatlannak tűnt.

A zseniális politikai érzékkel megáldott Mandela azonban megtalálta a „receptet” a nemzet egyesítésére. Eszközként a sportot, pontosabban a rögbit használta fel e nemes cél „kivitelezésére”.  

Mint ismeretes, e „nemzeti sport” státusszal rendelkező ágazatban a Springboks (antilopok) névre „keresztelt” dél-afrikai válogatott mindig vezető nagyhatalomnak számított – az is maradt napjainkig, és valószínűleg így lesz ez még sokáig. Az ország fajgyűlölő politikája miatt azonban válogatottjukat (melyben egyetlen színes bőrű játékos sem kapott helyett) kizárták az 1987-ben induló Világkupáról, és a következő, 1991-esen sem szerepelhettek. „Rátermettségüket” így csak néhány, az apartheidot akkoriban el nem ítélő ország elleni „teszt-meccseiken” (rögbiben így nevezik a nemzeti válogatottak barátságos mérkőzéseit) bizonyíthatták, ami érthető frusztrációt váltott ki minden (főleg fehér bőrű) dél-afrikaiban.

A pozitív politikai változásokat méltányolva az IRB (Nemzetközi Rögbis Szövetség) Dél-Afrikát bízta meg a soron következő, 1995-ös Világkupa megrendezésével. Ezt az alkalmat ragadta meg Mandela az országában dúló faji ellentétek feloldására. Azzal kezdte, hogy baráti beszélgetésre hívta meg Francois Pienaart, az akkori válogatott csapatkapitányát, akit végül sikerült „megdumálnia”, hogy egyezzen bele (ehhez persze csapattársai rábólintására is szükség volt!) színes bőrű rögbisek beválogatásába is.

„Fekete gyöngyszemként” így lett akkor válogatott, a dél-afrikai rögbis-sport történetében először, a kiváló „szélső”, Chester Williams (akit az elkövetkező évek folyamán mások is követtek). Mandela „húzása” azért volt zseniális, mert így tudta elérni, hogy bőrszíntől függetlenül az egész ország „magáénak” érezze ezt a válogatottat. Mindehhez még hepi end is társult, mert végül a Chester Williamst is magába foglaló válogatottnak sikerült elhódítania a hazai rendezésű Világkupát (2007-ben, ezt egy második világbajnoki cím is követett).

Ezt a hollywoodi sztorit filmesítette meg 2009-ben Invictus (A legyőzhetetlen) címmel a híres, négyszeres Oscar-díjas színész, rendező, forgatókönyvíró és zeneszerző Clint Eastwood, a filmben Mandela szerepét a szintén Oscar-díjat birtokló Morgan Freeman játssza. Érdekes adalék, hogy a filmforgatáson végig jelen lévő Chester Williams volt Eastwood sport-szakmai konzultánsa. Ugyanaz a Williams, aki még aktív játékos korában szoros baráti viszonyba került Nelson Mandelával, akinek ajtaja mindig nyitva állt előtte.

Jogosan kérdezhetik: mi köze ennek Temesvárhoz?   

Hát csak annyi, hogy 2012-ben Dan Dinunak, a temesvári rögbisek főszponzorának (egy évig tartó, kitartó „udvarlásának” köszönhetően) sikerült őt Temesvárra csalogatnia, azzal a céllal, vegye át csapata irányítását. Az egyéves szerződésből végül kettő lett, de októberben a családi kötelékek és nem csituló honvágya végül haza szólították – így barátja halála már otthon érte.

Mit hagyott maga mögött? Rengeteg szeretet és tisztelet övezte ezt a kiváló sportembert, akinek emberi tartása is a legkiválóbbak közé sorolható. És persze az sem elhanyagolható tényező, hogy 2012-ben (40 évig tartó „megtartóztatás” után) újra bajnoki győzelemre vezette a temesváriakat, és ezt a bravúrt idén is meg tudta ismételni. Joggal mondható, hogy a jól elvégzett munka örömével a szívében távozhatott a Bega-parti városból.

Különben januárban már vissza is várják, igaz, ezúttal csak „diákként” tesz látogatást: ekkorra lesz esedékes a temesvári egyetemen elkezdett mester-kurzusának címvédése.