Őszi tükörkép (3.)

Az előző részben rávilágítottunk arra, hogy az őszi bajnoki menü második fogása gyakran ehetetlennek bizonyult, minekután a labdarúgó-fogyasztó alig várja a desszertet. Nos, a nyomtatékként is nevezett harmadik fogásból igen kevés jutott. 

Nemzetközi viszonylatban az egyre gyakrabban bukdácsoló Steaua csapata a 24. órában összeszedte magát annyira, hogy az Euroligában állva maradt, s tavasszal a holland Twente Enschede csapatával mérkőzhet meg most már kiesési rendszerben – az újbóli továbbjutás reményében.

Már a sorsolást követő napon a Hollandiában mintegy négy évtizede élő egykori Steaua-, majd UTA-játékos azonnal figyelmeztette a román piros-kék együttes szakvezetőjét: a Twente játéka nemigen fekszik a jelenlegi Steauának, így aztán nagyon fel kell kötniük ama bizonyos alsóneműjüket Ilie Stan Edző tanítványainak, ha sikeres nemzetközi menetelésüket folytatni kívánják.

Az ún. hazai belpiacon mindössze a Dinamo, az FC Vaslui és a Târgu Jiu-i Pandurii volt szakmailag jegyezhető együttes. Tulajdonképpen e három csapat edzője alkotja a szakvezetői dobogó triumvirátusát is. Közülük Petre Grigoraş kiemelendő, hiszen szerény anyagi és szakmai körülmények között ért el szép győzelmeket csapatával, s időnként pazar játékkal.

A bajnoki címvédő Galaci Oţelul sem a Bajnokok Ligájában, sem a hazai bajnokságban nem tudta adni korábbi önmagát; időnként egészen gyatra játékot produkálva okozott csalódást.

Az aktív edzők rangidőse, Viorel Hizo igazolta: bárhova szerződik, munkájának, tudásának mindig marad nyoma. Mint ahogy az igen fiatal szakvezető, Liviu Ciobotariu is dicséretet érdemel, hiszen érkeztével lecsendesedett a Dinamónál a korábbi, igen hosszú ideig tartó szakmai zűrzavar.

Végül egy olyan tanulságról, melyet sokszor hangsúlyoztam az utóbbi években: a 18-as mezőny nem indokolt. A Mioveni, a Concordia Chiajna, a Sportul studenţesc őszi teljesítménye különösen megerősíti a ritkítás szükségességét, hiszen kiábrándítóan szerepeltek.

(vége)

Berecz Sándor