Szenzációhajhászás nélkül nem megy?!

● A sportolást, s annak egykoron még létező varázslatos miliőjét teremtői ajándéknak tekintettem már gyermekként. Évtizedek múltán beismerem „rövidnadrágos” naivságomat. Hadd szóljon mentségemül az a tény, hogy akkoriban még nem ismer(het)tem a filozófiai kategóriákat. Többek között ama valóságot, miszerint, aminek eleje van, annak a végével is számolni kell. Ahogy azt a jeles filozófus-költő, Lucian Blaga meghatározta: „Az ember együtt születik az elmúlással.” ● Ezek után, belátom: a sportéletet (is) hegyek és völgyek váltakozásai jellemzik. Sikereket kudarcok, kiemelkedő teljesítményeket szakmai mélyrepülések követnek szinte menetrendszerűen. Egyvalamit azonban nem tudok megemészteni: nevezetesen azt, hogy a gonoszságból eredő szenzációhajhászásnak se eleje, se vége. ● Az előlegezett okfejtést követően felteszem a kérdést: miért kellett egy kiváló sportember hirtelenjében drámaivá lett sorsát szenzációként tálalni?... Az egyes médiák külön versenyt vívnak mindmáig egymással arra építve, ki tud megrázóbban köpködni Mircea Lucescu edző autóbalesete kapcsán. Egyesek szerint: idősebb Lucescu ellen azonnali bűnvádi eljárás indult; a rendkívüli sikeredző fittyet hányva a közlekedési szabályoknak, nekiütközött egy villamosnak. Mások ekképpen kürtöltek: Mircea Lucescu vétlenül került kórházba; megérkezett Bukarestbe a Sahtior Donyeck tulajdonosa, tehát van pénz, jöhet a műtét. ● Sajnos, mindig a kontra és rekontra váltakozása övezi eme szokványos közlekedési balesetet, melynek történetesen ezúttal egy sportember a főszereplője. Az ilyen és ehhez hasonló események tálalása kapcsán kételkedve morfondírozok: már a filozófusok is csúsztattak, amikor világgá kürtölték évszázadokkal ezelőtt állításukat, többek között azt, hogy aminek van eleje, annak lesz vége is, és fordítva?! ● Eme szenzációhajhászatra építeni ízléstelenség, sajnos, belőlem – mindenesetre – némi ijedséget váltott ki a filozófiai kategória felborulása, s ösztönösen kérdezgetni kezdtem magamban: te jó isten, most már sose halok meg?... Holott nekem kijár még a vég, mert valamikor életemnek eleje is volt. Hiszen jómagam még természetes fogantatással, s nem lombikban jöttem világra…