Tavaszi kárászozás

Április vége felé jártunk. A horgászboltban megtudtam, hogy elkezdett enni a kárász. Hét végén ki is ruccantam barátommal egy Zimánd melletti tóra. 

Tudtam, hogy ebben a tóban eléggé sok a törpeharcsa. Ki kellett eszelnem, hogyan szabaduljak meg a törpéktől, ami fenekező horgászatnál nem is olyan könnyű. Figyelmeztettek is rá, hogy „öngyilkosság”, amit teszünk, de minket nem érdekelt.    

Arra az elhatározásra jutottam, hogy puffasztott rizzsel próbáljunk meg horgászni. Ez elemelte a horgot a fenékről, így a törpék elkerülték, ugyanakkor a hátránya a dolognak az, hogy hamar leázik a horogról. A jó oldala viszont a sok dobálás következtében fellépő etetés. Nem is nagyon kellett külön etetni. Mivel feeder bottal horgásztunk, a szerelék a következő volt: a főzsinór 16-os, az előke 12-es, a horog 12-es, tört gubanc gátló, szimpla feeder kosár. Az etetőanyag nem volt túl bonyolítva: 1 kg Maros-mix pörkölt, benne egy maréknyi puffasztott rizs.

Nem sokáig bíbelődtünk az érkezés után. Az etetőanyag bekeverése egy kis vízzel, és már landolt is az etetőkosár. A zsinórt alkoholos filccel megjelöltem, hogy később is vissza találjak az eredeti helyre.

Kis idő elteltével bólogatott a pálcám vége, már ha bólogatásnak nevezhetnénk. Bevágtam az illetőnek. Kis ellenállás a zsinór végén. Hopp egy törpe. Jaj, de útálom ezeket a vakarékokat.

Újabb dobás jött. Kb. 15 perc elteltével újra bebólintott a botom. Tudtam, hogy ez nem törpe. Az ellenállás nagyobb volt. Nem sokára a parton volt a megilletődött kárász. Ezt követően fogtam két valamivel nagyobb kárászt. Barátom is kezdte fogni a kárászokat, de sajnos, ő sem túl nagyokat. A nap csúcspontja csak ezután következett. Eltávolodtam a bottól, ráadásul még háttal is álltam neki. Így csak azt hallottam, hogy valami sistereg. A botra nézve láttam eszeveszett kalimpálását. Bevágtam, amilyen gyorsan csak tudtam. Minden eddiginél erősebb ellenállásba ütköztem. Halam a mélyben mindenféle akrobatikus mutatványt bemutatva próbált meglépni. Kis idő múlva már a part közelében rótta köreit. Eredmény: a nap legnagyobb hala, egy 70 dekás kárász volt.

Innentől kezdve figyelmes voltam és a botnál maradtam. Fogtunk még néhány 50 deka körüli kárászt. Ezek után eltelt 2 óra kapás nélkül. Már nagyon kezdtünk unatkozni, amikor végre kapásom volt. Megint erős ellenállásba ütköztem, ám ez a hal hamar kint volt a parton. Meglepetésemre egy csukát fogtam puffasztott rizzsel. Ezen barátom is nagyon elcsodálkozott. Nem volt túl nagy, vissza is engedtem. De ez után már egy kapásunk se volt. Nem bánkódtunk emiatt, elégedettek voltunk halainkkal. Szépen összepakoltunk, és hazafelé vettük az irányt. Még napokon keresztül csak a kárászokra gondoltam, meg a csukára. Nagyon jó volt ez a tavaszi pecázás.